Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Lencsés Ferenc: Ráckeresztúr
1737-től és a halottakról 1736-tól vezetik. A História Domust újonnan csak 1944-től írják, mivel a korábbi a második világháború alatt elpusztult/ 1 Horváth Mátyás Komárom megye közgyűlése előtt 1656. szeptember 4-én tiltakozik amiatt, hogy rácszentpéteri, keresztúri, besnyői lakosok és Jégháza praedium lakói jogtalan legeltetéssel birtokait háborítják. Tiltakozását 1656. december 18-án megismétli. 12 Tanyi Dániel 1656. szeptember 10-i levele a ráckeresztúri kenéz tudomására hozta, hogy Labdásvarsányban „híre nélkül" arattak és hordtak, pedig erről nincs „levelük". Sőt Baracskát is használják. Intette a kenézt a hatalmaskodástól. Ha akarják bérbe vehetik Labdásvarsányt és Baracskát. Ellenkező esetben számíthatnak arra, hogy minden marhájukat el fogja hajtatni. 13 Pálfi Antal 1656. november 20-i levele a „keresztúri Rácok kenézéhez" követeli Baracska, Varsány egyéb jószágai után fizessenek. Fenyegeti őket, hogy ellenkező esetben a varsányi búza, árpa, zab, köles, látja annak kárát. A rácszentpéterieknek is üzeni, hogy szintén keressék fel. 14 A rácok betelepítése Fejér megye felső északi részeire a 17. század második felében történt. 1666-ban a jezsuiták superiorja, Trautsmannsdorf Farkas Sóskutat rácokkal telepítette be. Háromévi szabadság minden adófizetés alól, s ez idő alatt csak karácsonyra kellett valami honoráriumot adni. A három szabad év eltelte után kötelesek voltak 32 forint készpénzt fizetni Szent Fülöp és Szent Jakab napján. A török uralom végén készült összeírás szerint Keresztúron 30 lakatlan ház, Szent Miklós teljesen puszta volt, mint Martonvásár. Ráckeresztúrra 1716-ban érkeztek magyar lakosok. Sóskút rác lakossága az 1740-es évek második felében a jezsuiták engedélyével elment és Ráckeresztúron telepedtek le. Sóskúton nagy volt a dézsma. A jezsuiták a királynő engedélye értelmében a katolikus ünnepeket is megtartatták a rácokkal, s midőn korábbi feltétel megszegéseként pópájuk haramiáskodott, elkergették őket és még templomukat is elvették. Sóskútra a rácok helyére szlovákok jöttek. A szomszédos Tárnok rácai pestisjárvány következtében kihaltak. 13 Baracskay István kihaltával 1658. augusztus l-jén Vesselényi Ferenc nádor Keresztúrt, Őrszigetet, Perkátát, Lovasberényt, Pázmándot, Nadapot és Técset Széchenyi Istvánnak és Török Ferencnek adta. Ez utóbbi 1663 táján Lovasberényt, Técset, Őrszigetet, és Ráckeresztúrt Eölbey Mártonnak és feleségének (Szeghy Kata) 700 ezüst tallérért 10 évre zálogba adta. 1678-ban Török Jutka, (előbb Széchenyi Istvánné, később Kajdacsy György né) Eölbey Mártonnal kötött zálogos szerződés fenntartásával Eölbey Márton leányának, Ilonának és Kéry Jánosnak, tatai várnagynak 110 tallérért a lovasberényi és a ráckeresztúri birtokrészt eladja. Kéry Imrétől és Lászlótól, valamint a második házasságából származó Vasdinnyei Magdolnától és Juliannától 1699. június 9-én a győri káptalan előtt Lovasberény, Nadap, Perkáta, Sárosd, Börgönd, Szolgaegyháza stb. birtokokkal Keresztúrt is 8400 rénus forintért Heister Sigbert gróf vette meg. 1719. december 29-én Sigbert özvegye báró Fleischmann Anzelm, haditanácsosnak 35 000 forintért adta el. Majd utóbbi 1730-ban gróf Cziráky Józsefnek és nejének Barkóczy Borbála grófnőnek 45 000 forintért adta el. 16 19 FMTÉ 21. 289