Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Magyaralmás

A június 16-i rendkívüli közgyűlés megalakította az egyházi liquidáló bizottságot Simon J. István és Radics János tanácstagokból, valamint Manger Oszkár helyettes jegyzőből. Utasították őket, hogy a liquidált egyházi vagyont a tanácsnak adják át.

131 A Tanácsköztársaság bukása után 1918. augusztus 18-án tartott rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésen számoltatták el a direktóriumot az általa kezelt pénzekről. Elsősorban a rekvirálás és a rézgálickiosztás és elszámolás volt napirenden. Végül is 5000 K erejéig indított a község keresetet a volt direktóriumi tagok ellen. Az összeget a vagyonukra tábláztatták be. Ezt úgy állapították meg, hogy a Tanácsköztársaság által kiadott 200 és 25 koronás bankjegyek értéke 1/5-ére csökkent, amit a pénztárkészletből ennek arányában le kellett írni. 1921 októberében a volt direktóriumi tagok kérték a betáblázás törlését, „mivel az 5000 K nagyrészt azokat a gazdákat illeti, akiknek a direktórium 1919 nyarán sok takarmányt hordatott a bikák részére, ennek fejében elengedhetik a követelést". Az 1922. áprilisi képviselőtestületi közgyűlés végül is elfogadta a volt direktóriumi tagok érvelését, hogy ők nem okai a fehérpénz értékcsökkenésének, kérte a telekkönyvi törlést.

132 Az 1919. december 27-i rendkívüli közgyűlésen ismertette a jegyző a Magyar Királyság Pártja felhívását. A képviselőtestület kimondta: kívánják, hogy a koronát helyezzék vissza a magyar címerre, valamint, hogy ,,a bíróságok ítéleteiket ne a jogilag nem létező Népköztársaság, hanem a Magyar Állam nevében mondják ki". A határozatot teljes terjedelemben a miniszterelnökséghez juttatták el.

133 Az 1920. februári közgyűlésen a jegyző jelentette, hogy katonai segédlettel rekvirálást rendeltek el. A közgyűlés 10 megbízható gazdát adott a katonák mellé. Megkeresték a kerületi képviselőt, hogy maximálják az iparcikkeket, „mert emiatt van a nép a legjobban elkeseredve, hogy a gabonát maximális áron veszik el tőle, ők pedig hallatlan uzsoraáron kapnak ipari cikkeket".

13

'' Talán a mezőgazdasági lakosság panasza eredményezte, hogy ugyanez a közgyűlés megfellebbezte az alispán rendeletét, hogy 5463 K-val járuljon hozzá a járási karhatalom költségvetéseihez. A fellebbezést a következőkkel indokolták: a járási karhatalmat a község megkérdezése nélkül, államérdekből állították fel. A karhatalmat a község sohasem vette igénybe. A pótadó már így is 57%-ról 100% fölé emelkedett. 1920 áprilisában a főszolgabíró már csak 2246 K hozzájárulást kért, de a képviselőtestület ezt is megfellebbezte.'

3

"' A nemzeti hadsereg 1920. márciusi helyzetjelentése szerint a gabonagyűjtés addigi eredménye 14 tonna. Több helyen, így Magyaralmáson és Ercsiben, mintegy 200 aratómunkás nem jutott munkához. A munkásság az alispánhoz fordult, ahonnan a minisztériumhoz utasították őket.

1

'

1 1922 májusában Nemes Sándor magyaralmási lakos, amikor a móri adóhivatalban az adóját akarta kifizetni, azt sokallva kijelentette: „Négy évig volt orosz fogságban s látta, hogy milyen jó ott a kommunizmus. Szeretné, ha itt is visszajönne az a jó idő". Ellene az ügyészség eljárást kezdett. Júliusban a községben megalakult a földmunkások szakszervezete.

137 A helyi csoportba minden aratómunkás belépett.

138 1922 augusztusában ,,a munkások Auspitz György bérlő gazdaságában még a tavasz folyamán megkötött gazdasági szerződés értelmében