Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

inkább érződött a vasút hiánya. A földosztás után a gazdaságok a forgalomtól távol eső nagybirtokokon jöttek létre, ezek részére nehézségekbe ütközött a piacok megközelítése. Számtalan gazdaság részére a helyi értékesítési lehetőség kevésnek bizonyult. A külterületi lakott települések agrárlakosságát az időjárási viszontagságok még az anyaközségtől is elszigetelték. Mezőszilas elöljárósága szerint a vasút hiánya sok nehézség forrása volt már a felszabadulás előtt is. Hasonló volt a helyzet Dég, Fekete-puszta, Kálóz, Csősz, Kisláng és Mezőszentgyörgy esetében is, a vasút bekapcsolása ezeken a településeken is a közlekedési lehetőségek javulását és a hatékonyabb gazdálkodást eredményezhette volna. A vasúti szállítás mellett kardoskodók példának hozták fel azt, hogy a simontornyai bőrgyár nyersanyagellátása, a malmok és szeszfőzdék piacképessége, a kisipar és a szövetkezetek fokozottabb árucseréje vált volna megoldottá a vasút megépítésével.

177 Annak ellenére, hogy a szomszédos falvak részéről is nagy erők vonultak fel ez ügyben, nem építettek vasútvonalat a Simontornya és Lepsény közötti területen. 1946-tól Kula, Tóti, Belsősári és Külsősári puszták átcsatolási kérelmei foglalkoztatták a község közigazgatási területét. Az említett puszták Ozorához kérték átkapcsolásukat 1946 elején, majd augusztusban kérvényüket úgy módosították, hogy Lajoskomáromhoz szeretnének tartozni. A képviselő-testület elzárkózott ettől, arra hivatkozva, hogy a 4 puszta 5000 k. hold területéből az Országos Tanács csak 1581 k. holdat juttatott az ozorai földigénylőknek, a többi terület a mezőszilasiak és a pusztai lakosok között került kiosztásra a földreform során. Az ügy rendezése végeit Mocsonaki József, a Földigénylő Bizottság elnöke és dr. Horváth Zoltán, a bizottság jegyzője járta végig az érintett településeket. Itt többen kijelentették, hogyha az átcsatolás nem valósulna meg, úgy önálló községgé kívánnak alakulni.

1

'

8 Belsősári és Külsősári pusztákat a községi tanácsok megalakulásakor kapcsolták Lajoskomárom területéhez. 1946-ban 195 lovat, 109 csikót, 494 tehenet, 98 ökröt, 127 növendékszarvasmarhát, 1055 sertést, 140 juhot és 5933 baromfit írtak össze Mezőszilason. 1945 júniusi feljegyzés szerint az iparosok és kereskedők száma a következő volt a településen:"" 4 asztalos, 2 ács, 1 bádogos, 2 bognár, 4 borbély, 5 cipész, 3 csizmadia, 1 hentes-mészáros, 4 gépészkovács, 1 patkoló és kocsikovács, 4 kőműves, 1 pék, 3 szabó, 2 szatócs, 1 szíjgyártó, 1 szikvízgyártó, 1 gyümölcs- és tollkereskedő, 1 tojás- és baromfikereskedő, 1 állatkereskedő, 3 gabonakereskedő, 1 mészkereskedő és 1 paprikakereskedő.

18

" A község kereskedelmi forgalmát főleg a három helyi telephelyű szövetkezet: a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, a Hitelszövetkezet és a Földműves Szövetkezet bonyolította le.

181 A Hitelszövetkezet 1948-ban 76 q tengerit, vagy ennek árát követelte a községtől. A felszabadulás után a villanyhálózat újjáépítésekor a költségeket ez a szövetkezet hitelezte meg. A visszatérítéskor ennyivel kevesebb kukorica gyűlt be a Hitelszövetkezetbe. A 3306 Ft kifizetését a képviselőtestület az 1949-es költségvetésben tervezte meg.

182 1945 augusztusában a községben 5 vegyeskereskedés, 1 dohányáruda és 2 gabonakereskedés üzemelt. A település részére évente 2 országos kira-