Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

kói szántókat és legelőket továbbra is Szilas-, Ángyád-, Gyönköd- és Tóti-pusztákon béreltek. A földművelés mellett az állattenyésztés, különösen a juhászat volt még számottevő a falu gazdasági életében. Balhás felvevő piaca főleg Veszprém és Székesfehérvár volt az 1800-as évek első felében, ebből fakadóan több helybeli családnak a fuvarozás jelenthetett jövedelemkiegészítést ez időben.

57 A falu lakóinak száma 2205 volt 1831-ben, ez a népesség 1836-ban 2572-re nőtt. Egy más feljegyzés szerint 1836-ban 2906 volt a lélekszám, ebben valószínűleg a külterületi lakott helyek népessége is szerepel.

58 Az 1831-es országos kolerajárvány Balhást sem kerülte el. az augusztustól októberig tomboló betegség 140 áldozatot követelt a faluban.™ Az 1824-ben Balháson lakó, vagy a település határában birtokkal rendelkező 121 nemesből 77 volt földbirtokos, megyei tisztséget 10 személy töltött be, egyéb állami szolgálatot 4 fő teljesített. 3 volt iparos, és 1 pedig kereskedő. A balhási lakhellyel rendelkezőkön kívül sárbogárdi, mihályházai. likvándi. halasi, kömlődi és tatai illetőségű nemesek élveztek birtokjogot a település határában 1824-ben.

G0 A helybeliek között szerepel Halász Gáspár vízépítő mérnök, aki 1787-től 1859-ig élt Balháson. A mérnök részt vett a Sárvíz szabályozásánál, majd a Nádor Csatorna Társulat igazgató-főmérnöke volt haláláig. 1834-ben a következő birtokos nemeseket írták össze Balháson: Ballá Károly, Ballá László. Boronkay Boldizsár táblabíró. Csapó Gábor táblabíró. Csapó József ügyvéd, Csörgey János, Csörgey Zsigmond vármegyei földmérő, Csörgey László, Sámuel és József, Dinnyés Mihály táblabíró. Dinnyés György és Pál. Dabasi Halász Bálint táblabíró, Dabasi Halász Gáspár mérnök és vízmérő, Dabasi Halász Sámuel, Hajós Péter Fejér vármegyei táblabíró, Hajós György, Szász Horváth József és Sándor, Horváth Pál, Huszár Antal Fejér vármegyei táblabíró. Kaszás István, Kaszás György földmérő, Kaszás Bálint, Kenessey Gábor, József, Istvánné, Sándor, Sámeulné, Pál, Gedeon és Imre, Kenessey György ügyvéd, ifj. Kenessey József táblabíró, Kisfaludy Mihály főtrázsamester, Kisfaludy Gábor, Laszly Pál és György, Lölkös Jánosné, Miklós, József, Antal és Ignác, Losonczy Farkas György vármegyei esküdt, Losonczy Farkas János, Mányoki József, Péter és Sándor, Márkus Dániel, Meszely Zsigmond, Molnár István, Méretey Péter kasznár, Nádasdy Lajos, János, Sámuel, Sándor és János, Nagy János és Ferenc, gróf Nicky Lajos földesúr, Eötvös Ráczkövy Ferenc, Pázmándy Dániel, Komárom megyei első alispán, Pázmándy Zsigmond táblabíró, Panda Bálint, Péter és Imre, Pósa Péter és József, Posgay Mihály, Prikkel István és János, Szentmártoni Radó Pál táblabíró, Szentmártoni Radó Leánder, Szálai Sándor, Szőke István, Zsigmond, Pál, György és András, Turcsányi Ferenc, Jókuthy Sándor és János. A helybeli lakosok közül a következő birtoktalan nemesek szerepeltek az 1334. évi összeírásban: Antal Pál, Balogh János, Csik József, Dömök Gergely, Erdélyi István, Péter és István, Fekete István, Füsi István, Pál, Ferenc és László, Gerőss Mihály, István és János, Gönczy Sámuel, Horváth Zsigmond bognár, Huszár János, Hunkár Gábor, István és József, Hazliger István, Dániel és István, Kaszás István, Kovács Mihály, Kovács Gábor kovács, Kovács István, Kónya Mihály, József és