Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

szárcsel az 1848. évi hadműveletekre utal. Erről még esik szó a jegyzetben. Az Irigy-dűlőben a Dunántúli Református Egyház birtokolta a jobb minőségű földeket a felszabadulás előtti évtizedekben. A falubeliek irigyelték ezt a területet. Az alsóbogárdi Jajkútnál nehéz volt a vízhúzás. A Kápolna-dűlő a Nicky kápolnától nyerte a nevét. A Lacikonyha névvel illetett terület a summások ebédelő helye volt szintén Alsóbogárdon, A Lajoshegy Nicky Lajos gróf birtokát képezte. Miskahegyen egy Barabás Mihály nevű remete élt évekig a hagyományok szerint.

7 A falu története 1848-ig A község területére vonatkozó 14. század előtti adatokkal csak régészeti leletek szolgálnak. Alsóbogárd-pusztán őskori földvár nyomai voltak még láthatók az 1950-es években. A Józanhegy lábánál kelta sírok kerültek elő, római leletekre Kula-pusztán és a község belterületén bukkantak az 1950-es évek közepén. Honfoglaláskori és 11. századból származó sírok a falu házai között kerültek felszínre az 1960-as évek elején.

8 írott emlékek 1346-tól szolgálnak adatokkal Mezőszilas őstelepülésének létezéséről. 1346 augusztusában a budai káptalan előtt Laczkfi István, erdélyi vajda 200 márka kölcsön ellenében zálogba kapta Miklós sógorától Simontornyát és ennek tartozékait, ezek között Balphas falut. Az egyezség szerint az új tulajdonos köteles volt a birtokrészeket igazgatni és a sógorának további 300 márkát kölcsönözni. Kikötötték, hogyha az 500 márka kölcsönt Miklós, vagy örökösei meg nem adnák, akkor Simontornya és környéke végleg Laczkfi István tulajdonába megy át.

!) A birtok kezelője az egyezség ellenére az előző tulajdonos maradt, mert Laczkfi 1. Lajos király hadjárataiban vett részt. A kölcsön kiegyenlítésére valószínűleg nem került sor, mert Laczkfi István vajda halála után Laczkfi Dénesné, majd ezután II. Istváné lett a birtok 1397-ig. Ezt az utóbbi személyt Körösudvarhelyen meggyilkolták 1397-ben, és Zsigmond király még ebben az évben Simontornyát és a hozzátartozó birtokrészeket a Kanizsaiaknak adományozta. Kanizsai János esztergomi érsek, Kanizsai Miklós tárnokmester és Kanizsai István királyi ajtónálló birtokbavezetésére a budai káptalan előtt került sor 1397 június 24-én. A kanizsaiak kezére jutott 25 helység, ezek között Alsó Egres, Felső Egres, Vájta, Szentpéter, Hörcsök, Igar és Bolhach is szerepeltek.

10 Ez utóbbit olvashatjuk egy 1401. évben keletkezett oklevélben is, ebben Zsigmond király megerősítette az előző adományozást. Balhás ebben az oklevélben Veszprém megyei birtokként van feltüntetve. Az 1401-es birtokadományozás ellen még július 25-én a székesfehérvári káptalan előtt tiltakozást jelentett be a Tylmann család, de ennek nem lett foganatja.

11 A 15. században már nem esik több szó a Kanizsaiakról, az 1401. évi oklevélen kívül más források Bolhást sem említik. Legközelebb egy 1536-os összeírásban olvashatunk itteni helységről, ez szerint Zylast