Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

GYULA Középkori falu Mány határában. Emlékét ma dűlőnév őrzi. 1864ben a falu elöljárósága még emlékezett arra, hogy ebben a dűlőben mezőgazdasági művelés alkalmával épülettörmelék, kő, tégla, cserép került elő. FORRÁS FMTÉ 11. k. 239. old. KISMÁNY Falu volt a magyar középkorban, de a török hódoltság elején elpusztult templomával együtt, Kismány újjátelepülését a 18. század elején a nagybirtokosok elvégezték. A 18. század első évtizedeiben még sűrűn szerepel e település neve a forrásokban. 1702-ben Batthyány Ádám uradalmának egyik birtoka, de 1703-ban pusztaság volt. Ügy tűnik, a telepesek nem maradtak meg Kismányon, mert határát Nagymány parasztjai művelték. A határról feljegyezték, hogy erdeje, szántóföldjei és rétjei vannak, de ezek osztatlanok. Középkori eredetű templomát 1703ban még látták az utazók. A pusztai birtok ezután beolvadt Nagymány határába, és ezzel megszűnik a Kis- és Nagymány megkülönböztetés. 1784 decemberében, a II. József császár által elrendelt népösszeírás alkalmából már Kismányt nem is tüntetik fel, de az egyházkormányzat számon tartotta. Zách József: Fejér megye topographiai statisztikája politikai, egyházi és nemzetgazdászati helyleírása című könyvében, amely 1863-ban jelent meg, Kismányt feltünteti, Örs, Vasztély, Fehérszarvas helységekkel együtt, mint amelyek Mány anyaegyház fíliái. Ma Mány határában dűlőnév emlékeztet az egykori településre. FORRÁS — FML. Helytörténeti adattár, Mány — FMTÉ 11. k. 239. old. ÖRS A középkori Örs a mai Alsóörs- és Felsőörs-pusztáktól északnyugat irányban volt. Első említése 1249-ben történik Vrs alakban. 1338-ban Wrs, 1339-ben Vrs, Wrs, Urs változata fordul elő az okleveles anyagban. 1249-ben királyi népek lakták. Számuk 17 volt, akik közül hatan boradót fizettek, ketten pedig udvarnoki funkciót láttak el, négyen az udvari gazdaság számára takarmányt termeltek. Utóbbiakról tudjuk, szántóföldjeik és erdeik összesen 20 ekényit tesznek ki, de talajuk köves, nem termékeny. IV. Béla királyunk a falut az esztergomi érseknek juttatta. 1250-ben a „condicionáriusok" által lakott falu határleírásában a többi között szerepel Árokhát, ahol szénát kaszáltak, de szó van a régi