Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

jet csapatokat azonban visszavonták Mányból, az egységek Budapest alá vonultak. Ezekben a napokban Mányról mintegy 120 férfit telepítettek át Etyekre. A katonai parancsnokság által terjesztett hír szerint a községet fel kell adni, s a bevonuló németek a mányi férfiakat elhurcolják. Ennek megelőzésére történt a férfilakosság Etyekre való áttelepítése. A német—magyar katonai egységek hamarosan elfoglalták Mányt, akik Bot községben, illetve annak határában ásták be magukat. Ide vezényeltek a németek több mányi lakost is erődítési munkákra. Mányon azonban továbbra is ostromállapot uralkodott. A szovjet tüzérség az Örsi hegyről ágyúzta a községben tartózkodó német—magyar harci csoportot, Egy február elejei szovjet támadás Mány közelében sikeres volt, és a német—magyar harci csoportokat kiszorította a községből. A szovjet csapatok ekkor ismét visszatértek Mányra, de ott akkor már szinte minden ház romokban hevert. Az állandósult küzdelem eddig is több polgári áldozatot követelt, A szovjet katonai parancsnokság február 8-án a falut kiürítette. A lakosság Etyekre, Gyúróra. Tarjánba, Torbágyra, Biára, Pátyra, Tökre, Zsámbékra menekült. Miután február 8-án a lakosságnak el kellett hagyni a községet, így a március 22-ig tartó ádáz küzdelmekről emlékeink nincsenek, és azt rekonstruálni nem igen lehet. Egy feljegyzésből arról értesültünk, hogy 1945. február 25-én a községi vezető jegyzőt a német katonai rendőrség őrizetbe vette. A németek ezen a napon nyomultak volna be Mányra, ismételten. A lakosság nagyobb része 1945. március 30—31-én térhetett vissza Mányra. Az élet megindulása elég lassú folyamat volt, bár a lakosság élni akarásának megmutatta jeleit. A visszatértek maguknak ideiglenesen lakható helyiségeket alakítottak ki, megkezdték az aknák felszedését a község határában, eltemették a halottakat, eltávolították a földekről a megrongált katonai járműveket, traktorokat hoztak működőképes állapotba, hogy a tavaszi vetést megkezdhessék. A mányi határban a hazatért lakosság március 30. után 320 halott katonát temetett el. A demokratikus átalakulást a községben egybekapscolták az élet megindításával. Már március végén létrehozták az MKP helyi szervezetét, melynek titkára Orszácki József lett. Hamarosan újjászervezték a Kisgazdapártot is. Ez a két párt küldte ki embereit a helyi Nemzeti Bizottság létrehozására. A bizottság elnökévé Németh B. Mihály református lelkészt, titkárává pedig a kommunista Orszácki Józsefet választották. A bizottsági tagok a következők lettek: Bárány Lajos, Csörgei István (id.) Csörgei István (ifj.), Koncz Lajos, Kun Zsigmond, Kalmár Sándor, Nagy-Szlicsán István, Nagy Zsigmond, Reiland Pál, Szarvas István, Szép József és Takács Lajos. A Nemzeti Bizottság küldöttsége Székesfehérváron az alispántól próbált segítséget kérni, hogy a község elesett lakosságán segítsen. A megye azonban ekkor segíteni nem tudott, de Vértesacsáról 8 tehenet hoztak a községbe. A földigénylő bizottság 1945. április közepén jött létre. Elnöke Koncz Lajos, titkára Acs Péter lett. A földalapba 3155 kat. hold föld tartozott. Az igénylési eljárás során a cselédek, a napszámosok, a törpebirtokos parasztok általában optimisták voltak, mert úgy vélték, hogy a kialakítandó gazdaságukkal családjuk jövőjét alapozzák meg. Mivel bőven