Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

ben is — a hadak útján feküdt, és a hadjáratok idején a települések egész sora pusztult el újra. Kis-Mány még a török hódoltság elején a pusztítás áldozata lett, Nagy-Mány is csak puszta a 17. században. A 17. század második felében a nagybirtokos érdeke azt kívánta, hogy a helységbe telepeseket hozasson. 1702-ben 25 féltelkes jobbágy élt itt. Ez a munkaerőlétszám a Bicske—mányi uradalomnak elégségesnek bizonyult arra, hogy a saját kezelésbe veit birtokon a gazdálkodást, az uradalom mányi gazdaságában megkezdhessék. Batthyány Ádámné elhatározta, hogy az 1681-ben elzálogosított birtokot visszaváltja. Faludi János tiszttartó a 6502 forintot — a visszaváltás összegét — 1713. április 28-án bírói letétbe helyezte. Az 1715. évi összeírás 45 magyar családot talált a helységben, öt esztendő múltán 43 a számuk. Vagyoni tagozódásuk is jelzi, hogy Mány fejlődésben, gyarapodásban lévő település, 1715-ben 17 jobbágy, 25 házas zsellér és 3 házzal nem rendelkező zsellér élt a pusztán, de 1720-ban már 9 egész telkes, 18 féltelkes és 16 negyedtelkes családdal találkozunk. A zsellérmegjelölés nem okvetlenül jelenti a 19. század 20-as— 30-as éveiben jelölt fogalmat. A fél- és a negyedtelkes jobbágyokat is néha zsellérnek minősítették Mányon. A zsellércsaládok földesúri tartozása jóval kevesebb volt. Mányon a szántóföldeket 2 nyomásban művelik. Ezek nagysága nyomásonként 343 és fél pozsonyi mérő nagyságú. Azaz akkora szántóterületük van, amelyet 686 pozsonyi mérő (1 mérő = 62 és fél liter) őszi gabonával el tudnak vetni. A szántóterületen kívül még 65 és fél szekér szénát termő rétjük és szőlőterületük is van. Ez utóbbi állandóan gyarapodott. 1715-ben még csak 44, öt év múlva 67, 1730-ban már 200 kapás nagyságú szőlőt művelnek. A szőlő 60%-át 1720 után ültették a mányiak. 1730-ban 74 családra szaporodott a lakosság, akik 34 és fél telket művelnek. Valamennyien gazdálkodnak: így 8 egésztelkes gazda 8; 6 háromnegyed telkes 4 és fél; 29 féltelkes 14 és fél; valamint 31 negyedtelkes 7 és háromnegyed telket művelt Mány határában. A földek természeti adottságai kielégítőek. A szántóföldek termékenyek; minden pozsonyi mérő elvetett őszi gabona 3 és fél pozsonyi mérő szemet terem. Legelőjük azonban a jobbágyoknak nincs, ezt bérelni kénytelenek, ahol a jobbágyok növendékmarhái, sertései, igásai legelnek. Az összeírok megjegyzik, hogy szőlőtermelésük általában gyenge, amelyből silány bort tudnak készíteni. Erdejük van, ahol az uraság engedélyével épületre és tűzre való fát vághatnak. A jobbágy családok szaporodása viszont azt eredményezte, hogy a mányi szántóföldek kevésnek bizonyultak, így a szomszédos Örs-pusztán 35 pozsonyi mérő nagyságú területet béreltek. Örs-puszta szintén a Batthyány családé. E puszta szántóföldje azonban nem olyan termékeny, mint a mányi határban láttuk. Területének fele csalitos erdő, másik fele szántóföld és 60 szekér szénát termő jó minőségű rét. A puszta határának büszkesége egy 200 kapás nagyságú szőlőterület, amely tisztáson, magas kősziklás hegyoldalon terül el. A mányiak ennek a pusztának a bérlete fejében évi 15 forintot fizetnek a bicskei tiszttartónak, és 15 szekér szénát voltak évente kötelesek behordani az uraság bicskei szérűskertjébe. 9* 131