Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

,,. . . az sok jüvő-járó, mind török, magyar szüntelen rajtok lopó és tolvaj miatt sok károkat vallanak" . . . 1646. január 20-án Ódor János bicskei bíró leveléből kiderül, hogy a magyar végváriak azok, akik „fölliről" jönnek. Ez alatt azt kell érteni, hogy északról, északnyugatról érkeznek, azaz Győrből, Tatáról, Komáromból. A török pedig érkezhetett erre a területre Budáról, Esztergomból, Zsámbékról.' 1646-ban az uradalom fuvarosaitól Tatán Zichy István tiszttartója törvénytelen vámot szedett. Batthyány Ádám földesurat erről a sérelemről Komárom vármegye értesítette. A 16—17. század fordulóján lezajlott háború után Mány és környéke évtizedeken át a pusztulás képét mutatta. A hódoltságban, ill. annak peremén lévő mányi, őrsi, csabdi birtokra szemet vetettek a Komárom varmegyei hivatalnokok, és azt gazdátlannak minősítették. Ebben a zavaros politikai helyzetben kérelmezte az alispán és még egy vármegyei tisztviselő az uralkodótól Mányt és környékét. A helyismerettel rendelkező vármegyei hivatalnokok sikert is ertek el. I. Lipót 1662-ben Szeghy János alispánnak és Drashasóczy Andrásnak adományozta Mányt és környékét. Mány a török uradalom utolsó évtizedeiben Komárom megyei puszta. Székesfehérvár ugyanis 1688-ig török megszállás alatt volt és Fejér megye nem működött. Vértesaljai járás néven az egykori Fejér megyei falvakat — Vál—Pákozd—Sárkeresztes—Moha vonaláig — Komárom vármegye igazgatta, így Mány is Komárom vármegye tartozéka volt. Az új tulajdonosokat és örököseiket a győri káptalan Komáromban iktatta be Mány, Örs és Csabdi birtokába. A török határvidéken fekvő falvak, — közöttük Mány és Őrs is — sokat szenvedtek a töröktől, de nem kímélte őket a magyar végvári katonaság vagy a Habsburg Birodalom reguláris hadserege sem. így vált Mány is pusztává, ahol ugyan lakosság volt, de létbiztonsága csak a török—magyar háborúk elmúltával teremtődött meg. Az egykori végvidéken fekvő puszták és földek iránt a katonai vezetők és a hivatalnokréteg körében megnövekedett az érdeklődés. 1663. március 11-én a birtokbaiktatás alkalmával többen — így Gorup Ferenc püspök, továbbá Csapdy István — ellentmondással éltek és tiltakoztak e birtokok eladományozása miatt. Később, — Szentháromság vasárnapját követő hatodik napon — (1663. május 25-én) a győri káptalannál Szapáry Péter jelent meg, és Batthyány Kristóf és Batthynáy Pál nevében tiltakozott a beiktatás miatt.

8 Űgy tűnik, az akció sikerrel járt, és e birtokok Batthyány Kristófhoz viszakerültek, Örs kivételével. 1680. január 25-én Mányt Bicskével együtt a Batthyány család Király János harmincadosnak elzálogosította. A zálogbirtokért 100 db egyes aranyat, 33 db körmöci aranyat és 1000 magyar forintot adott. 1681. augusztus 28-án Király János Sopronban ismét fizetett a birtokért: 75 db egyes és 25 körmöci aranyat és 200 tallért. A zálogbaadás 3 esztendőre szólt, de Batthyány Kristóf kikötötte, hogy a jobbágyokat a zálogbirtokos a szokásos szolgáltatáson és adókon kívül nem terhelheti meg. A zálogbirtokos további években is Mányon maradt. 1694ben Király János harmincadot fizet a helységek után Batthyány Ádám-