Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kisapostag

A község területe 1880-ban 1672, 1895-ben 1751, 1909-ben 1688, 1935-ben 1535 kh. Gyakorlatilag ez valószínűleg azt jelenti, hogy a község határát időnként kicsit eltérő módon mérték fel. Ami a határ %-os megoszlását jelenti. (A tized %-ot csak a kert, szőlő és erdő esetében tüntettem fel.) Év Szántóföld Szőlő Rét Legelő Erdő Földadómentes Kert 1871. 75 0,2 2 5 0.1 15 9 1895. 75 0,4 2 5 0.3 15 1,0 1909. 74 2,8 2 5 0,6 15 0,2 1935. 75 1.9 1 5 1,1 15 0,1 Mint látjuk, a szántóterület foglalja el a termőterület túlnyomó részét. A szántóföldeket javarészt a 2., 3., a réteket a 4-5., a szőlőket a 4., legelőket az 5. osztályba sorolják 1909-ben. Az egész határ kataszter

5 jövedelme 18 566 aranykorona.

54 Feltűnően magas a szántóföld aránya, ami a termelés külterjes voltát mutatja. Erre vall az is, hogy a kertek aránya növekedés helyett csökken, bár ez a szőlők rovására történik. Egyes élelmiszernövények vetésterülete közül legmagasabb 1936-ban a búza (a vetésterület 29%-a), a rozs egész alárendelt jelentőségű (a vetésterület 2%-a), a burgonya a vetésterület 4%-át foglalja el. Ezenkívül más élelmiszernövényt csak szegélynövényként vagy köztesként termelnek, így babot és tököt. Teljesen hiányoznak a zöldségfélék.

53 Egyes növények termelési átlaga: 1931-ben a búza 6,5 q, rozs 6,5, tengeri 8,5, burgonya 30 q. 55 Érdekes módon ezek az átlagok pontosan olyanok, mint a szomszédos Baracson, jóllehet Baracson elsősorban nagybirtok, Kisapostagon viszont a parasztbirtok volt az uralkodó forma. A szántóföldi növénytermelés tehát külterjes jellegű. A gazdaság fontos ága az állattenyésztés is.

55 Év Szarvasmarha Ebből igásökör Ló Sertés Juh Baromfi Kecske 1869. 31 42 64 — — — 1895. 161 — 114 175 1 1621 7 1911. 207 6 161 479 36 22 1935. 193 1 186 500 2 3137 9 1942. 236 — 169 921 12 10 Az állattenyésztésben feltűnő, hogy 1869-ben még igen csekély az állomány. Ne felejtsük el, hogy abban az időben költözik be a falu lakosságának döntő többsége Dunaegyházáról. A későbbi időben valamennyi állat száma megnő, de a sertéseké és a baromfiaké rendkívül nagy mértékben. A szarvasmarha-állomány itt is — mint az országban — átalakul. 1869-ben teljes egészében, 1895-ben még túlnyomórészt (121) magyar fajú állatokból áll. 1935-re már kizárólag piros-tarka fajtájú szarvasmarhát találunk. A lóállományból végig döntő a melegvérű, a sertésekből a zsírfajta. A baromfiak közül 1935-ben 507 a liba, oka, hogy a Duna mellett a tartása kifizetődőbb, mint azokban a községekben általában, amelyek a víztől messzebb voltak. Igásállatok közül a lovaké a döntő szerep. 1895-ben 46 kettős lófogat és 3 tehénfogat van a községben, ökörfogat nincs.

56