Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

kosságnak sem közömbös, hogy az esős időszakban szabad ég alatt, avagy váróteremben várhatja a vonatot."

151 1946- ban nyitották meg újra a téglaégetőt a régi téglamester Stramm József vezetésével. Minden 1000 tégla után 100 db-ot adott a községnek. Ez azért volt fontos, „mert ezáltal a hadműveletek folytán megsemmisült épületek helyrehozatala ismét lehetővé válik."

152 A forint bevezetésével visszatértek az éves költségvetéshez (addig az infláció miatt havonta készítettek költségvetést). A költségvetési év 1948ig augusztus 1-től július 31-ig tartott, vagyis aratástól aratásig. 1949. január l-jétől tértek át a naptári évvel egyező költségvetési évre.

153 A jó pénz megteremtése utáni egyik első döntése volt a képviselőtestületnek a népi kollégiumok támogatása. Két képviselő-testületi tag házról-házra járva gyűjtött erre a célra.

154 1946 szeptemberétől kezdték el újból a szokásos vásárok tartását. A helypénz hatékonyabb ellenőrzése céljából minden, a vásártérre torkolló utcára 2 képviselő-testületi tagot állítottak és mozgó ellenőröket alkalmaztak. 1949-ben a vásártartási jogot újból kellett kérni. Ekkor a nagyközség előadta, hogy „már az 1500—1600-as években magánkézben lévő vásárjog illette meg, majd a múlt században ez a magánjogi vásártartás még két vásárral bővült, majd 1942 óta a községre szállt a vásártartási jog." Előadták, hogy a forgalom igen nagy, mert a vidék minden közlekedési és vásárlási központtól távol esik, így itt van a lakosságnak alkalma árui kicserélésére. A forgalomra jellemző, hogy a februári vásárra 1100 marhát hajtottak fel. A kért vásártartási jogot a nagyközség 1949-ben megkapta; az erre vonatkozó okiratot a fontosabb okiratok közé sorolták.

155 A nagyközségben a háború előtt működött egy mozi, tulajdonosa és engedélyese Szabó András. Az 1946. november 2-i közgyűlés „a mozi működését művelődés és erkölcs szempontjából is szükségesnek tartja."

156 1946 decemberétől, az alispán rendeletére, bevezették a vigalmi adót. Ekkor a következő egyesületek működtek: Iparos Olvasókör, Katolikus Szülők Szövetsége, Szívgárda, Egyházközségi Legénycsoport és Leánycsoport.

157 1947- ben a hároméves tervben előirányozták vasút építését Szabadbattyán, Mezőszilas és Simontornya felé. Indokoltnak tartották Sárosd és Enying—Siófok felé is, hogy közvetlen összeköttetés legyen a Balatonnal. Tervezték az utcák rendezését, kövezését, ami egészségügyileg is jobb. Emellett fásítást, szélesítést, csatornázást, új kutakat. A község kizárólag mezőgazdasági jellegét a belterjesség irányába akarták fejleszteni, ami elsősorban a magtermést (virágmagvaktól kezdve mindenféle) jelentette. Nagy súlyt helyeztek az állattenyésztésre; minőségi árut kell előállítani. Viszont nem lehet a gabonaneműeket sem elhanyagolni, mert akkor nem fokozható az állattartás és a földek termőerőben tartása sem. Okszerű gépesítést javasoltak, hogy a munkaerő fokozatosan menjen át a magtermelésbe. Az ipar fejlesztésének együtt kell járnia a mezőgazdasággal. Olyan gyáripart kell teremteni, amely a mezőgazdaságot segíti. A mezőgazdaság pedig megtermeli hozzá a nyerstermékeket. Elsősorban zöldség, hús, konzervgyárakra, mezőgazdasági szeszgyárakra, kender- és lenfeldolgozóra és fonógyárakra gondoltak.

158 1947-ben változtatták meg több utca nevét: a Horthy Miklós utca Kossuth Lajos utca, a Vitéz utca Temető utca, a Német utca Dózsa