Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

Az adóteher súlya és a tulajdonviszonyok nagybirtokosok javára történő megmerevedése a község lakosságának (1910: 1141 fő) túlnyomó többségét (991 személy) alkotó mezőgazdasági dolgozók rétegződését po­larizálta. És ezen belül a pauperitás iránya érvényesült. Nőtt ugyan az önálló birtokkal rendelkezők száma, miközben csökkent az 1 kh alat­tiaké, ugyanekkor a cselédek és a mezőgazdasági munkások együttes (családtagokkal) mért tömege a századfordulóhoz képest egyötöddel nö­vekedett. Különösen számottevő a mezőgazdasági munkások (agrárpro­letárok) számának emelkedése. A 400 főt megközelítő réteg a község lakosságának kereken egyharmadát jelentette. Az a tény, hogy közülük házzal, vagy házrésszel rendelkezők száma az évtizeddel korábbi helyzet­hez képest lényegesen nem változott (mindössze 56 volt) életkörülmé­nyeik további romlására utalt. 50 A Pap István bíró és Szüts Jenő jegyző által elindított törekvés a terhek mérséklésére vonatkozóan nem ért célba/ 1 Sőt, a tízes évek első felében a megyei Pénzügyigazgatóságtól (általában három évre) bérelt bor-, hús- és szeszfogyasztási adók tekintetében is hátrányos helyzetbe került a község. 1914-re pl. a korábbi bérlet összegét közel kétszeresé­re kívánta növelni a Pénzügyigazgatóság. Ez azzal a következménnyel járt volna, hogy a bérlet a község számára nem nyereséget, hanem egyenesen ráfizetést jelentett az 1321 koronás bérleti díj. Kedvezőtlenné vált a község számára a közmunkák hozama is. A 18—60 éves korú la­kosságra kirótt természetben (egy napi napszám), vagy pénzben tel­jesíthető, illetve megváltható közmunka (elsősorban a helyi utak kar­bantartására) a tízes évek második felében végre-, illetve behajthatat­lanná vált: a bevonulások, a követelések teljesíthetetlensége következ­tében. (1918-ban mind az azévi, mind az 1919. évi ilyenirányú kötele­zettséget meg is szüntették.) A vadászati jog 10 éves (1914—1924) bér­beadásából származó évi 190 koronás bevétel csekély volta, majd a pénz értéktelenedése és Király István bérlő határidő előtti felmondása miatt nem segített a község háztartásának egyensúlyban tartásában. ,,A község közismert szegénységére" történő hivatkozással már az évtized elején találkozunk. 1910 tavaszán erre hivatkozva „A Magyar­országi Községek Országos Szövetségé"-hez csak évi 20 korona tagdíj­jal tudnak csatlakozni. Egy évvel később a képviselőtestület egyhan­gúan ugyan, de csak évi 6 korona tagsági díjjal lép a székesfehérvári Múzeum Egyesület tagjai sorába. Nem kevés gondot okozott 1911-ben a tűzoltófecskendő (1644 koronáért történő), illetve 1912-ben az alispán által a jegyzői iroda számára előírt „Minimax" tűzoltó készülék beszer­zése. Majd 1913-ban annak a közgyűlési utasításnak a teljesítése, hogy a tűzoltólajtot az elöljáróság sürgősen javíttassa meg. (Az említett 2 kerekű mozdonyfecskendőt 3 évi részletfizetésre, 6%-os kamat mellett két évi előkészület után vették meg.) A kötelezővé tett járványkórház létesítésével kapcsolatban — szintén két évi fontolgatás után — úgy döntenek, hogy építés helyett a községi legelő terméketlen sarkára épí­tett házat (Hegyes János tulajdonát) veszik meg 500 koronáért. Szintén 1913-ban — miután jégverem létesítését törvény írta elő — úgy hatá­roznak, hogy „a község súlyos anyagi helyzetére való tekintettel" nem újat létesítenek, hanem Nyuli József jégverem-tulajdonossal kötnek

Next

/
Thumbnails
Contents