Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Lepsény

„sem jól, sem rosszul épült" házban 44 jobbágy, és 6 zsellér lakott. 210 jószágot és 240 juhot tartottak.

19 Az 1712. évi összeírás a széplaki Bottka, a Keresztes és a Diskay családot említi birtokosként. Kétségtelen, hogy többen birtokolták. A földművelés értékessé tette a földeket, ennek jele a sok határvita és határper. Különösen az Enying felé fekvő puszták hovatartozásán folyt a vita.

20 1713-ban a falu úrbéri szerződést kötött Nádasdy Ferenc földesúrral. Kötelezték magukat, hogy a kaszáláson, szénatakarításon és ,,a rónabeli gabonának az elnyomtatásán", a köles vetésén kívül a maguk határában 70 köböl búza és 55 köböl zab alá való földet szántanak és a földesúr magjával bevetik. Az ott termő gabonát learatják és behordják. Amikor Nádasdy a gabonáját eladás céljából Győrbe, Veszprémbe, vagy máshová akarja vitetni, annyi szekeret adnak, amennyi a fuvarhoz kell, és amennyi kitelik tőlük. Közreműködnek a veszprémi malom és a dókái major körüli javításokban.

31 1719-ben Nádasdy Ferencet tüntetik fel földesúrnak az összeírok. Majorságot hozott létre, az ott épített házban két hálószoba és magtár volt. A jobbágyok a majorságban dolgoztak: 170 pozsonyi köböl búzát vetettek, 3 hosszú fuvart adtak Felsőlendvára és kettőt Veszprémbe (sajtot, búzát vittek). A Szent Györgytől Szent Mihály napig tartó kocsmáitatás 3/4 része (6 Ft) az uraságé. A mészárszék után 16 Ft bért fizetett a lakosság. A majorságban 60 marhát és 300 juhot tartottak. A Tengerdi, a Tikacs és a Besnyő hegyeken jó szőlő termett. Az állattenyésztés mellett jelentékeny a méhészet is.^f 1715-ben 39, 1720-ban 45 jobbágyot, 1715-ben 9 zsellért írtak össze. Mind magyar. A szántóterület 1715-ben 613, 1720-ban 533 köblös. A rét 1715-ben 96, 1720-ban 108 kaszás. A szőlő 1715-ben 146, 1720-ban 162 kapás. A kocsmából a falu évi jövedelme 18 Ft

23 1723— 24-ben az ispán ellen panaszkodnak, aki korlátozta az állattartást. „Kénytelenek leszünk elfogynunk" — mondták a lakosok (Nosztori Pál, Tóth Mihály, Vitális István) és többen el is mentek a faluból. Mint pl. a Gondán család két tagja, akik Pápára mentek iparosnak. Talán ezzel függ össze, hogy gróf Nádasdy Lipót 1723-ban Tóth István és fiát Ádámot — 600 Ft lefizetése ellenében — felszabadította az örökös jobbágyság alól/

1 1724- ben a község újabb úrbéri szerződést kötött Nádasdyval. Ebben vállalták a korábbi vetést, aratást, behordást és gabonafuvart. A kocsma és a mészárszék megmaradt a falu kezelésében, de urasági bort is kellett mérniök (53 akót, 1 akót 90 iccével mérve). A Szent Mártonheti árat kell érte fizetniük. A mészárszékért pedig évi 90 Ft-ot.

25 A falu végén cigányok telepedtek le. 1747-ben az őrszolgálatot végző gyalogosok ellátogattak a falu szélén tanyázó cigányokhoz. Azok egy katonát agyoncsaptak; a tettesek elmenekültek. A helytartótanács országos körözést adott ki ellenük.

26 1750 körül 23 egész, 15 féltelkes, örökös jobbágy és 22 zsellér élt. Ebben az összeírásban olvashatjuk, hogy 1719-ben Bottka Ferenc elkobzott javait Nádasdy Ferenc nyerte el. A legeltetés gondja nem szűnt meg: a lakosság kérvénnyel fordult az urasághoz: „.... jóllehet mi