Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

rótták le tiszteletüket 1907-ben Varga József előtt is, aki szinén évtizedeken keresztül viselte a jegyzői tisztet.) Az évtized derekán tett, illetve elindított intézkedések Schnitz András bíró, Csekő Ede jegyző, Hujber György, Wieand Pál, Balogh Imre, Wanderer Pál, Stróbl Pál, Tulcz Pál, ifj. Szapper Márton, Szakács Márton, id. Bartos Pál, Hornyák András, Szakács István, Meixner Mátyás, Nagy János, Verebi István, Szakács György, Meidlinger Márton, Wieland Ferenc, Mosberger Pál, Czéh István, Wieand Márton, Lisztmayer Mátyás, Wieand János, Hofbauer Mátyás, Reisinger Keresztély és Nagy József képviselő-testületi tagok nevéhez köthetők.

7,5 A község dolgozóinak helyzetére a húszas években végrehajtott földreform gyakorolt döntő hatást. Az ezt célzó intézkedést nem a szociális kérdések megoldása, hanem az általános elégtelenség leszerelése inspirálta. Ez mind a reform arányain, mind a végrehajtás módján helyileg is nyomon követhető. Az intézkedések nyitányát az 1920. évi XXIX. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 3420/1920. ME számú rendelet jelentette. Ez „a halasztást nem tűrő esetekben házhelyek kijelöléséről és a kishaszonbérletek kialakításáról" intézkedett. Már az 1920-as év elején a községi vezetés úgy ítélte meg a helyzetet — 1918 őszére és 1919 tavaszára emlékezve —, hogy „a halasztást nem tűrő" idő elérkezett. Ekkor a mezőkomáromi házsorral szemben fekvő területen 200 négyszögöles parcellákat alakított ki. Az igénylők nagy száma (több mint 60 fő), illetve a házhelyek mérsékelt mennyisége (mindössze 10 házhelyről volt szó) arra sarkallta az elöljáróságot, hogy „a békés egyességet megkísérelve", Kenyérmező puszta birtokosaihoz, gróf Draskovich Györgyhöz és gróf Draskovich Rezsőhöz forduljon. A két gróf a község belterületével közvetlenül határos pusztán 35 házhelynek megfelelő területet adott át. Majd az 1920. évi XXXVI. te. megjelenését követően (1921 nyarán) a község számára bérbe adta az egész pusztát, azzal, hogy ennek szántóját a községbeli „nincstelen lakosok számára a helység vezetése kishaszonbérletbe adhassa". A 177 kat. holdnyi legelő a község osztatlan bérletében maradt.

75 „A község elöljárósága (az utóbb említett törvényre hivatkozva) átérezve azon fontos földbirtokpolitikai célt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és a hazáért hadiszolgálatuknak becsülettel eleget tett földmunkások, törpe- és kisbirtokosok földhöz jussanak, s ezáltal részükre a megélhetés biztosíttassék; magánúton felkérte az érdekelt tulajdonosokat, hogy önként parcellázzák fel Űjhódos és Kenyérmező pusztát a lajoskomáromi lakosok között."

70 Kenyérmező tekintetében a grófok — mint láttuk — méltányolták az idézett célkitűzéseket. Űjhódos tulajdonosai, gróf Draskovich Pál és gróf Draskovich Erzsébet más véleményen voltak. „Kétszeri küldöttségmenesztés dacára" az igények elől elzárkóztak és az addigi bérlő, Wertheim M. fiainak újabb, és hosszabb időre kívánták a pusztát bérbe adni. Dr. Mihályffy József, az uradalom képviseletében „a sietségtől" óvta a községi vezetést, 1921. augusztus 23-i képviselőtestületi ülésen. Túlzottnak is tartotta a helyi földigényt (3 ezer holdat), szerinte ebből csak 1200—1400 hold a jogos igény; ennélfogva kizárt, hogy az egész Űjhódos megváltásra kerüljön. A község érvei között viszont az szerepelt, hogy a helység 8013 holdas hatá-