Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

lakást ,,a kommunizmus érdekeit szolgáló munkástanács adta" — kilakoltatták. Október közepéig a képviselőtestület összetétele változások, cserék sorát élte át. Ekkor Schnitz Lőrincet, ifj. Groszl Jánost, Czéh M. Pált, Zsednai Pált, Csulik Józsefet, Schnitz Györgyöt, Wieand Pált, Hornyák Andrást, Krutzler Istvánt és Walter Mihályt távolították el a testületből. A személyi változtatások mellett — 1919 őszén — a háború alatt felgyülemlett mulasztások pótlása, a pénzügyi elszámolások rendezése szerepelt napirenden.

64 A Stróbl Mihály által vezetett házipénztár bevételei — az infláció növekedésének megfelelően — emelkedtek, de az utolsó háborús évet mégis ezer korona túlkiadással zárták. Az éves átlagban ötezer koronát meghaladó bevételű szegény alappénztárban 1917-ben mindössze 165 korona kiadás mutatkozott, jóllehet a háborút megelőző években évente ezer koronát meghaladó kifizetések történtek terhére. A munkássegélyalap — amelyet Walter Mihály kezelt — minimális (évi 550 K körüli) bevételeiből kifizetés egyáltalán nem történt. A pénz vásárlóértékének csökkenése nyomán a kifizetések volumene visszaesett a háborús években. A község bevételeinek alakításában lényeges szerepe volt a közel 60 holdnyi szántó bérbe adásából származó jövedelemnek.

65 A legutóbbi (1918-ban kelt) szerződések megkötésekor egy mázsa búza ára (helyben) csak 62 koronába került, 1920-ban pedig már 1000 koronára emelkedett, ezért — rendelet adta jogánál fogva — a községi vezetés felülvizsgálta a bérleteket és tételeit, két évre visszamenően, természetben (holdanként 80 kg szemes kukoricában és 40 kg zabban) állapították meg.) Hozzátéve, hogy ettől kezdve az 1200 O-öles parcellák díjtételét évente szabályozzák. (1925-ben pl. már 140 kg szemes kukorica és ugyanennyi zab volt a bérleti díja.) A 20-as években vált időszerűvé a magtári számadás rendbe tétele: a háború alatt kölcsön vett termények viszszafizetése. A kamatos kamatok felszámolása nélkül 429 q 26 kg tartozás állt fenn. A kamatokat törölték. Majd hosszas huzavona keletkezett a hitelező és az adósok között. Az adósok az 1912. évi árakon voltak hajlandók tartozásukat rendezni. Végül abban állapodtak meg, hogy folyó áron és tetszés szerinti gabonafélében törlesztik az adósságot. A korona értéktelenedése a házipénztár tételein nyomonkövethető.

66 Bevétele 1920-ban 481 ezer, 1925-ben pedig már 776 millió korona. Az inflálódó pénztől mindenki szabadulni törekszik: a pénztár éveken át maradvánnyal zár. Csak az 1926. évi számadás mutat fel 11,6 millió koronányi hiányt. Az egyensúly a pengő megjelenésével teremtődik meg. Az 1927-es év 53 305 pengő bevétellel és ugyanannyi kiadással zárult. Az ezt követő években — a kereken 10 ezer pengővel mérsékeltebb adóalapra — 50%-os pótadó kivetésével fedezik a költségvetési hiányt. (Évente általában 20 ezer pengő körüli összeget.) A fedezet biztosításához esetenként (és kamatmentesen) kölcsönt folyósítanak — a későbbi ismertetendő — Kenyeresi földek bevételéből. A kialakult helyzetre tekintettel a húszas években fizetésrendezésekre került sor.

67 Előbb a kisbírók fizetését emelik 1000 koronára, amelyhez még újabb 1000 korona drágasági segély járult. (Járandóságukhoz tartozik még fél hold szántó és 1 pár bakancs.) A húszas évek