Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

(2 molnár, l-l bognár, illetve takács.) A sor — a negyvenes évek közepén — 1 vadásszal bővült. (Nyilvántartanak 1 zsidót és 1 nemes embert is a helységben.) Majd 1749-ben már két nemesről van tudomásunk. A két jobbágytelken élő nemes: Soós Péter és Lamperth István, taxája l-l forint. A falu lakosai körében gyakran előforduló családnevek: Bencze, Budai, Hamar, Károly, Kuthi, Mészáros, Pátkay, Sándor, Szabó, Szarka és a Zugor. Az előzőekben említett adólajstrom szerint a helységben 134 jármosökröt, 46 fejős tehenet, 37 hámos lovat, 7 tinót és 61 sertést írtak össze. A településnek 338 és 1/3 holdnyi másodrendű szántója, 112 hold harmadrendű kaszálója és néhány hold szőlője volt. A község határai azonban — az említett korábbi kísérlet ellenére — még a század közepén sem voltak tisztázottak, sem Csór irányában, sem Inota és Rétipuszta lakói között. Ez újabb — most már tettlegességig fajuló — vitákra adott alkalmat. A határvillongások 1754-ben tetőződtek.

20 Ekkor Palota és Inota között olyan arányokat öltött (véres verekedéssé alakulva), hogy a határárkot csak hosszas huzavona után tudták kiásni. Korábban már Mária Teréziának is intenie kellett a Zichyeket, hogy „a csúf civódás elüljön és a békesség helyre álljon" az inotaiak és Csór, illetve Réti-puszta lakói között. A vélt, vagy valódi határukat védő, fejszékkel és dorongokkal hadakozó inotaiak harciassága a malomi verekedésekben is megnyilvánult. 1747-ben pl. az egyik malom bérbeadásakor a contractus külön pontja szól arról, hogy az ott történő verekedések büntetése az uraság számára van fenntartva. A verésben a községbe beszállásolt ,,Würtenberg Regement"-beli katonák tisztjei jártak élen. Hadnagyuk 1753-ban deresre húzatta a falu valamennyi vezetőjét, mert szálláshelyét nem készítették elő. Szakmári István a megbotoztatás után sérüléseibe belehalt. A nótáriushoz hasonlóan ,,minny áj oknak a Testek koromhoz hasonlóvá lett", s őket (mármint a bírót és az eküdtet) az égett borral történő orvoslás mentette meg, 4—5 heti orvoslás után, a haláltól. A 18. század hatvanas éveiben az uradalom tisztjei és a falu lakosai között támadt feszültség. Gróf Zichy Jánosnéhoz intézett panaszukban a Réti-pusztán lévő földek művelésétől való eltiltásukat és más pusztákon történő kaszálás beszüntetését sérelmezik. Panaszuk mögött egységes fellépésük rejlik: a hátrányos helyzet mind a régi, mind az új lakosokat sújtja. (Különösen az utóbbiakat, akiknek a falu területén sincs kaszálójuk.) A betelepülések, illetve az említett korlátozások nyomán irtásföldek kialakítására került sor. A benne résztvevő jobbágyok számára a tiszttartó 6 évi mentesítést ad a dézsma fizetése alól. 1765ben a Veszprém megyei (Magyar-)Polányból érkeznek protestáns hitük miatt üldözött áttelepülők. Belőlük külön utcát alakítanak ki, irtás-földekben részesülnek és 5 évi adómentességet kapnak. Az új telepesek a Zichyek könyörületén túlmenően a helyi kálvinista családoktól, illetve eklézsiától anyagi támogatásban részesültek.

23 Az ekkor százéves múltra visszatekintő református gyülekezet harangját adta el, hogy hitsorsosain segíthessen. Az 1694-es esztendőben már parókiával rendelkező egyház sövényből épült, sárral tapasztott