Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)
Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott - Szandzsákbégek, szpáhik és janicsárok Székesfehérvárott
nek alárendelve a szállásmester (ebzünbasi), a lovászmester (suradzsi basi), az öltöztetőmester (metali basi), az asztalnokmester (cseszni basi), a konyhamester (a mutbah basi) volt, s aki a különböző ügyeket szolgák segítségével látta el. A szandzsákbégek hász-javadalombirtokát, — amelynek jövedelméből az egész udvara népe élt, — a vojvoda vagy másképpen a vajda irányította, mint amolyan intéző, s a szandzsákbég lovaskatonái is az ő parancsaira hallgattak. A korabeli feljegyzések szerint a szandzsákbég udvarnépéhez csatlakozott minden olyan szerencsét próbáló legény is, aki valamilyen szóbajöhető kinevezésre várt. Ezeket mulazin (bosnyák szóhasználatban mulaszim) néven nevezték és néha egyes bégek udvara körül a száz fős csapatot is kitették.^ A székesfehérvári szandzsákbégek közül legismertebb Hamza bég, akinek hász-birtokait a budai szandzsákban 1562. augusztus 30.—1563. augusztus 19. közötti összeírásban, az 1567. április l-jén az adománylevél (berat) megújítására jegyzékbe vették. Eszerint Érd falu Csút majorsággal és a Budához tartozó fejadó összegével 10938 (akcse), Veréb falu 14 275 (akcse), Pentele falu 7976 (akcse), Szentmiklós, Keresztúr, Szentlászló és Berény puszták a nevezett birtokában évi 1900 (akcse) adójövedelmet hoztak. Az összesen 35 029 (akcse) jövedelem a budai szandzsákban fekvő helységekből eredt, melyet a fehérvári náhijében, valamint a szomszédos koppányi és simontornyai javadalombirtokokkal együtt évente 270 275 akcse jövedelem egészítette ki. A budai tartomány (vilayet) 1619. évben ismert 17 szandzsákja közül egy jegyzék a székesfehérvári szandzsák bégjének 300 ezer akcse évi jövedelmét tünteti fel, amely valószínűleg régebbi adatokkal készült, de a végösszeget feltételezhetjük. 26 Mehmed pécsi szandzsákbég végezte azt a székesfehérvári szandzsák 1570. évi teljes tímár-birtokosok javainak összeírását, amely a szandzsákbég évi jövedelmét is kimutatja. A székesfehérvári szandzsák területén élő török javadalmasok, a zaimok és szpáhik javadalombirtokainak megoszlását ebből a kéziratból az 1570. évi állapotában részletesen megismerhetjük. Az egyes falvakból befolyó adó járadékok török akcse pénzértékben meghatározott összegei ebből a székesfehérvári szandzsák 1570. évi idzsmál defteréből részletesen megismerhetők. A korábbi, 1563—1566. évi fejadó vagy dzsizje defter, szintén feltüntette a szultáni hász-birtok, a szandzsákbégi hász-birtok és a tímárbirtokok jelölését a kéziratban minden falu nevének leírása után. Ezért a két kéziratból nyert adatok összehasonlíthatókká váltak. A székesfehérvári szandzsákban 1563 körül a szultáni hász-birtokok szervezetében 4 helység volt, s ez 1570-re 11 helységre emelkedett. A szandzsákbégek hász-birtokai között, 1563 körül szereplő 60 helység pedig 75 helységre gyarapodott. A török javadalmas szpáhi lovasság 1563 körül 164 helységgel rendelkezett birtokokként, s 1570. évben már a szpáhik 595 helységet mondhattak maguknak. Az utóbbiak közül 38 helységet a nagyobb javadalommal rendelkező zaimok és 557 helységgel pedig a szpáhik birtokoltak. A székesfehérvári szandzsák területén élő javadalmasok birtokainak megoszlását az 1563—1566. évi dzsizje defter és az 1570. évi idzsmál defter feljegyzései szerint a következőkben mutatjuk be:
