Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)
Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott
területét, és így másfél évszázadon át mindennapos esemény lett itt a háború. A küzdelem Buda eleste után szinte azonnal megkezdődött. Erről Brenner Ferenc 1543-ban Bécsből Révay Ferencnek írt levelében szól, melyben felidézi a menekült Bornemissza Ferenc, fehérvári kanonok elbeszélését. Eszerint a török elfoglalta Budát, a fehérvári őrség, Buda külvárosaiban és azokon a törökökön, akik a Duna mentén Budára szálltak, prédát tettek, és a törökök közül sokat megöltek, még többet közülük megbilincselve Fehérvárra vittek. 3 A törökökkel Fehérvár alatt, Tolna megyében, Werbőczi Imre emberei hasonló portyázó harcokat vívtak. 4 A portyák után, 1542. szeptember 28. és október 8. között, Joachim brandenburgi választófejedelem csapatokat vezetett Buda és Pest ellen. Az ekkor kialakult katonai helyzetről, I. H. Uzuncarsili professzor az oszmán történelemről szóló, Ankarában, 1949-ben kiadott könyvében, a korabeli oszmán-török történetírók megállapításait a következőképpen összegezte: „Ferdinánd király Budát és Pestet ostromló hadai miatt Szülejmán szultán 1543. évben Magyarországra ismét hadjáratot indított." 5 A török sereg, Esztergom felől, 1543. augusztus 20-án ért a város alá, ahol a készületlenség ellenére makacs küzdelem fogadta. Székesfehérvár 1543. szeptember 4-én került a török birtokába. Ezzel Szülejmán megvédte magyarországi érdekeit, és a török hatalom számára fontos katonai bázist létesített, ahonnan nyugati irányba további terjeszkedést indíthatott. Az elfoglalt Székesfehérvár oszmán-török neve, annak párhuzamos délszláv fordítása Isztulni Belqrad lett. Azonban az egész helynévalkotás az oszmán-török nyelv nyugat-rumélia (bosznia) nyelvjárásának kiejtési hangtörvényszerűségeibe épült bele. Ez a rugalmas alkalmazkodás a helyi hagyományokhoz (mint a Székesfehérvár helynév török-délszláv keveréknyelvi lefordítása) az oszmán-török hatalom időszakában igen jellemző volt. Az oszmán-török történetírók műveiből Thury József fordításaiban ismeretes, hogy Szülejmán 1543. évi hadjáratában állítólag 12 éves korában, Kjátib Mohammed Zaim, — későbbi oszmán-török történetíró — is részt vett. Bátyja, Pervána aga, akkor a görögországi LepantO szandzsákbégjének, Jahjapasazade Ahmed bégnek, a kapudzsi basija, amolyan udvarmestere volt. Székesfehérvár 1543. szeptember 4-i elfoglalása után, az oda elsőként kinevezett szandzsákbég, ez a Jahjapasazade Ahmed bég lett, aki Pervana agával feltehetőleg, a források hiánya miatt nehezen követhető módon, 1545-ig Fehérvárott élt. 0 A később írt történeti műveiben Kjatib Mohammed Zaim sokat írt Fehérvárról, a korabeli magyar mondákról és a régi magyar koronázásokról. A török előkelők pontos ismeretekkel rendelkeztek Fehérvár múltjáról és földrajzi helyzetéről. Az új határvidéket hadászatilag — a törökké lett Buda védelmére — fontosnak ítélték, és ezért Fehérváron szandzsákközpontot alakítottak ki. Ebben feltétlenül szerepet játszott a városnak a környékére gyakorolt korábbi gazdasági és jogi szerepe. Az utóbbi évtized kutatásai előtérbe állították a középkori város és környezete kapcsolatának vizsgálatát. Ezek a kutatások kitértek Buda város körüli nagyobb 8 mérföldes, azaz 67 km távolságú körkörös területének tárnoki jogból eredő kapcsolatára is. A Buda körüli 67 km köralakú vonzáskörzet, feltehetőleg