Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Kállay István: A kormányzat megszervezése Fehérvárott a török kiűzése után 1688 – 1703

A fehérvári vásárok jelentőségét mutatja, hogy 1693-ban már vá­sárbíró működött. Szóban bíráskodott a vásárban elkövetett bűncselek­mények (pl. istenkáromlás, paráznaság, lopás, becsületsértés, testi sértés, károkozó cselekmények, városi szabályrendeletek megsértése) felett. El­lenőrizte a mértékek és súlyok helyességét. A várba érkező kereskedők­nek, más városokhoz hasonlóan, ellenszolgáltatás fejében hiteles mérté­keket és súlyokat kölcsönzött. Ügyelt a megye által megállapított ár­iimitáció betartására: ez elsősorban azt szolgálta, hogy a katonaság vi­szonylag alacsony áron jusson kenyérhez és húshoz. 1693-ban ölbey Pé­ter, 1694-ben Bartal Gergely a vásárbíró. 22 A 145 évig tartó török uralom alatt a város középkori kiváltságai veszendőbe mentek. A török alóli felszabadulást követő évben az új szer­zeményi bizottság a városnak új rendtartást adott. Eszerint a tanácsülé­sen a bíró (főbíró) elnökölt, hatáskörébe más tanácsos nem avatkozha­tott. Tekintélyét növelte, hogy a tanácsülés után ő állhatott fel elsőként az asztaltól. Szablyát és pálcát hordott: a tanácsosok csak pálcát. A ta­nács gondoskodott arról, hogy a polgárok a vasár- és ünnepnapokat meg­szenteljék, erkölcsös életet éljenek. A városban lehetett céheket alapí­tani. A tanács 4 Ft taksa beszedése után új polgárokat vehetett fel. Gaz­dasági kérdésekben a város nagy szabadságot kapott. 23 A régi szabadságokért folyó harc első eredménye az 1693. február 26-án Bécsben kelt, a korábbi kiváltságot megerősítő oklevél. Ez annál figyelemreméltóbb, mivel át vannak írva benne az 1541. évi oklevelek, amelyek Vál, Veréb, Tabajd, Velence, Csór, Kuti, Gyón és Isztimér bir­tokokat a városnak adományozták. A török miatt a birtokbaiktatás so­hasem történt meg, a város nem is tudta jogait érvényesíteni. Az 1693. évi oklevélben Lipót kinyilvánítja, hogy „hűséges alattvalóinkat jogaik­ban és kiváltságaikban meg akarjuk tartani és győztes fegyvereink által őket a török zsarnok járma alól kiragadván, a régi szabadságba vissza­állítva, ősi jogaikban és kiváltságaikban ezután is meg akarjuk erősí­teni. 24 Az igazi szabadságot azonban csak az 1703. évi kiváltságlevél hozta meg. JEGYZETEK 1 Fallenbüchl Zoltán: Az újkori államigazgatás kezdetei Székesfehérvárott. Székes­fehérvár Évszázadai 4. 1979. 31. 2 Uo. 28, 36. 3 Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688—1790. FMTÉ 5. 1971. 84. 4 Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei 1688— 1790. FMTÉ 6. 1972. 109. 5 Uo. 116—117. 6 Uo. 118. 7 Uo. 121. 8 Uo. 121—122. 9 Uo. 122. 10 Uo. 124. 11 Uo. 125. 12 Uo. 126. 13 Uo. 129.

Next

/
Thumbnails
Contents