Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: Csíkvár a történelem sodrában 1543 – 1687

októberében Csíkvárra törtek, az erődítményt lerombolták, az őrséget leölték. Ezek a megtorlások további szenvedést hoztak a vidék népének. Egy Polgárdiban letelepedett családot — melynek tagjai a királyi Magyarországról kerültek ide — a török rendkívül bizalmatlanul fogadott, sőt a csíkvári gáton fel is tartóztatták, majd a csíkvári palánkba vitték őket. Később a kajári jobbágyok kezessége mellett engedték őket szabadon. A csíkvári őrség között a török birodalom több európai tartományából találunk katonákat. Rác (balkáni eredetű) katonák szinte állandóan voltak az őrségben, de a török alkalmazott itt olyan magyarokat is, akiket a hódoltságból toboroztak. Itt szolgált 1675—1683 között Mindszenti Járws, aki zsoldosként tartózkodott a csíkvári őrségben. Megjelentek ezen a tájon a rác parasztok is, akik a füves pusztákon legeltettek. Csíkváron lakott Rác József, akinek juhai voltak, és legelőt bérelt a pentelei török földesúrtól, Szaracs agától. A Sármellék jobbágysága a török túlkapásai ellen úgy is védekezett, hogy a polgári hatalomba török tiszteket hívott meg. A polgárdi és battyáni jobbágyok 1683-ban Kurt Amhát és Musztafa székesfehérvári olajbégeket alispánnak és szolgabírónak kiáltotta ki. A két török „hivatalnok" közbejöttével határjárást is tartottak Polgárdi, Battyán és Füle között, és ennek eredményéül — nem egészen megbízható adatok szerint — Fülétől 5 ezer hold földet csatoltak volna át a Batthyány-uradalomhoz. A 17. század nyolcvanas éveiben a török ellen indított támadások egyre sűrűsödtek. A keresztény seregek sikerei 1683-ban kezdődtek el, amikor a török sereg Bécs alá ment. 1683 nyár elején a csíkvári gát szélesítését végeztette el a török, mert elterjedt annak a híre, hogy a török sereg a fővezérrel az élén a csíkvári átjárón kel át a Sárvízen, és vonul Bécs irányában. A török sereg sikertelensége után a magyar portyák egyre többször verték fel a Sárvíz vidékét. 1686 februárjában Simontornya ellen vezettek portyát a magyar végekből. A téli időjárás azonban kedvezőtlenre fordult, Simontornyáig a katonák nem tudtak volna eljutni. A Pápáról jött katonák Simontornya helyett Csíkvárt rohanták meg, azt felégették, de a török őrséget a korábbi szokásokkal ellentétben nem ölték le, hanem elbocsátották őket. A török Fehérvárról ismét megjelent Csíkváron, azt újjá akarta építeni. A veszprémi kapitány 1686. február 27-én azt irta Batthyány Ádámnak, hogy huszáraival meg fogja akadályozni a csík vári erősség felépítését. A töröknek azonban sikerült Csíkvár felépítése, de a veszprémiek még ez év június elején egy éjszaka megrohanták a várat, azt felgyújtották, az őrséget levágták, az erőd körül lévő jobbágyházakat kirabolták és nagy zsákmánnyal tértek vissza Veszprémbe. A fehérvári törökök Csíkvár újjáépítését már nem tudták úgy végrehajtani, hogy azt erődnek lehessen tekinteni. Az átjáró védelmére ugyan török őrséget küldtek Fehérvárból, de annak jelenléte nem jelentett olyan erőt, hogy velük egy nagyobb létszámú keresztény-szövetséges hadhoz tartozó egységet vissza tudott volna tartani az erőszakos átkeléstől. A hódoltság egyik előretolt török erősségének napjai már meg