Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése

1837-ben merült fel először a gondolat, éppen Boros Imre kapitány részéről, hogy a választópolgárságot nem ismerik el ,,a nép képviselőjének". Ebben az évben vitatta meg a tanács a gazdálkodás új rendjét, amelyet a helytartótanács is jóváhagyott. Ez azonban nem találkozott mindenki egyetértésével, a demokráciára hivatkozva, a népet akarták meghallgatni. A bíró arra hivatkozott, hogy ,,a közérdekű tárgyak iránt csak az voksolhat, akit avégett választottak (vagyis a tanács és a választópolgárság). Mivel itt az adóról van szó, sem a mesterembereket, sem a kereskedőket, sem a zselléreket nem lehetne kizárni a voksolásból. Ez pedig a democratiát oly messze terjesztené, hogy annak következményeit magára vállalni nem meri". A királyi biztos erre azt felelte, hogy ,,ez annál inkább is felesleges lenne, mivel a tanács döntését felsőbb helyen már jóváhagyták". A négy tanácsos, aki nem értett egyet a gazdálkodás új rendjével, kijelentette, hogy ,,minden földbirtokos sajátjáról (tulajdonáról), élelemkereséséről van szó, így erről sem a tanács, sem a választópolgárság, a tulajdonosok meghallgatása nélkül nem dönthet". Erre emelkedett szólásra Boros Imre városi kapitány. Kijelentette, hogy „amíg a constitutio fennáll, addig a választópolgárságot nem ismerheti el a nép képviselőjének, amely név egyenesen a democratiát foglalná magába. Ezért nem lehet dönteni a birtokosok meghallgatása nélkül: ezek véleményét eddig is szokás volt kikérni".

216 1837-ben a tanács újból kérte a tisztújítási engedélyt, de a számadások felülvizsgálatának elhúzódása miatt ez egyre késett. 1840-ben a helytartótanács az 1821—1828. évi árvaszámadásokra tett észrevételeket, valamint az 1835—37. évi adószedői és az 1834—1837. évi árvapénztári számadásokat kereste a tanácson, „mielőtt a város a tisztújításra engedélyt kapna".

217 A királyi biztos 1842. július 12—13-ára tűzte ki a restauratiot. Előtte egy héttel, a bíró jelenlétében, lepecsételtette a városi főpénztárát és a kulcsait eltette. Kezéhez vette a legutóbbi vizsgálati jegyzőkönyveket, majd kérte az árvák, az úrbéri és a betegkórházi 1840/41. évi számadásokat, valamint a „városi tisztviselők személyzetét és kijelöléséti bemutató" táblázatot. Tájékoztatást kért, hogy az utolsó választás óta milyen hivatalok és állások ürültek meg, és milyen a választás módja.

218 Maga a tisztújítás a választópolgárok között megürült helyek betöltésével kezdődött, és a szokott mederben folyt. A választópolgárság és a tanács kiegészítése után a biztos az aljegyzőt főjegyzővé, a,másodaljegyzŐt első aljegyzővé léptette elő. Űj másodaljegyzőt és alügyészt nevezett ki.

219 Előkerült a tanácsválasztás Fehérvár 1842. évi, a követek választásáról szóló statútumában is. Indokoltnak tartották a követeknek az egész polgárság általi választását, mivel „a bírákat a kiváltságlevél szerint az egész polgárság választja", ezért nem alaptalan a követelés az egész választási gyakorlat megváltoztatására.

230 1843 augusztusában a tanács, meg sem várva az előző évi restauratio felsőbb jóváhagyását, újabb tisztújítási engedélyt kért. Ez azonban csak 1846 márciusában érkezett meg, amikor az uralkodó F.iáth Ferenc helytartótanácsi tanácsnokot nevezte ki királyi biztossá.

201 Az 1848. évi tisztújítás előkészületei május l-jén kezdődtek: a tanács megbízta a főjegyzőt, hogy arra az esetre, ha golyókkal szavaznak,