Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Társadalom - Nevezetes családok
Friebeiszet — évi 200 Ft fizetéssel és szabad szállással —• a belső tanács vette fel, majd megkérdezte a külső tanácsot: nincs-e ellenvetése (nem volt.) Friebeisz Ádám fivére (Ferenc) Fejér megyei táblabíró, szolgaegyházi birtokos volt, így Ádám annál kevésbé érezhette magát idegennek a városban, mivel sógornője (Miskey Éva) családja Fehérvárott házat tartott. Az új jegyző a táblabírótól könyveket kapott (többek között Carpzov büntetőjogát, Laimann Pál kánonjogát és Schneider János műveit). 30 Jegyzői pályafutása jól indult, a város hasznot húzott szakképzettségéből. 1727-ben a város ügyeinek az intézésére Budára és Bécsbe küldték. 1727-ben. 2 forintos napidíjjal, a tanács Nagy János bíróval együtt a diaetára jelölte. Az ott hallottakról Friebeisz a tanácsülés előtt tett jelentést; Ö képviselte a várost a repartitiot végző megyei congressusokon is. 31 Friebeisz magán-pénztárnaplót vezetett, innen tudjuk. 1730. évi bécsi utazásának a költségeit. 35 napra (á 1 forint 50 dénárt) 52 forint 50 dénár napidíjat, 27 forint fuvar- és postapénzt, 17 forint élelmezési és ellátási pénzt kapott, valamint 25 forintot a bécsi ügynöknek, discretio céljára. A pénztárnaplóból rekonstruálni tudjuk egy városi jegyző bevételeit és kiadásait. E szerint 1727-ben 439 forint bevétele és 390 forint kiadása, 1730-ban már 2682 forint bevétele és 1009 forint kiadása, 1734-ben 4820 forint bevétele és 2200 forint kiadása volt. Bevételei nagyrésze nem a hivatali fizetéséből, hanem magántevékenységéből, iratok kiadásából, napidíjakból, discretiokból stb. adódott. 32 1730-ban a Csór-fehérvári határvita ügyében járt el: Mohára ment olyan személyek felkutatására, akik a határt ismerték. De keresett az ügyre vonatkozó iratokat a levéltárban is. 33 Megváltozott a helyzete 1731-től kezdve, amikor új bíró, Schlosser Ádám került a tanács élére. A Friebeisz család levéltárában megtalálható annak a beadványnak a fogalmazványa, amelyet a fehérvári polgárok Schlosser Ádám bíró ellen a pozsonyi kamarához írtak. Ebben elpanaszolták, hogy polgárokat a tanács tudta nélkül bebörtönözte, éjjel ágyukból kirángatta, hálóingben a városházára vitette és szidalmazta. Előfordult, hogy gyanúsított asszonyokat, lányokat csengővel a nyakukban taligára kötött és a tereken utcákon körbehordatott. Ettől kezdve nem szűnt meg a háborúság a bíró és a jegyző között. 34 1731 januárjában ezért a jegyző meg sem jelent a tanácsülésen. Az aljegyzőt küldték érte, hogy hozza el a levéltár kulcsait, mert iratokat kerestek. Friebeisz azonban nem adta oda a kulcsokat, sőt azt mondta, hogy őt a királyi biztos helyzete az állásba, az uralkodó hagyta jóvá, a tanács tehát nem teheti le. Erre a senatus a külső tanáccsal vitatta meg az ügyet. A vége az lett, hogy az aljegyző leakasztotta a kulcsokat a jegyző lakásának faláról. Erre Friebeisz tiltakozott a degradatio ellen és hangoztatta: a viszály oka nem a tanács, hanem egyedül csak a bíró (,,a város csalója"). Áprilisig tartott a huzavona, amikor is a tanács úgy határozott, hogy a jegyző újból foglalja el a helyét a bíró mellett. A béke jeléül kezet fogtak. 30 Ahogy az lenni szokott ilyen ügyekben, a béke nem volt végleges; mindkét félben tüske maradt. 1735-ben újból fellángolt az ellenszenv: Friebeisz távollétében a bíró panaszt nyújtott be ellene, amit a belső
