Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
személyében — már közvilágítási pénztáros is van, aki, azonban csak a Niczky János tanácsos utalványozására fizethetett ki pénzeket. A közvilágítási pénztár nemcsak az új polgároktól szedett pénzekből, hanem adományokból is gyarapodott. Gindly Antal táblabíró pl. 30 váltóforintot ajánlott fel. A pénzek egy részét a város kamatra adta ki. 148 A közvilágítási pénztár felállítását —• jóváhagyás végett —! a város csak 1835-ben jelentette a helytartótanácsnak. Ebben az évben a meghalt Eder Lőrinc helyét Eder Peregrin vette át. 149 Magánszemélyek nemcsak pénzt, hanem lámpákat is alapítottak. Farkas Ferenc kanonok pl. 1833-ban a vármegyeház előtti kútnál lévő lámpára tett alapítványt. A tanács ezt küldöttségileg fogadta el, illetve jelölte ki a felállítás helyét. A kanonok vállalta a lámpás karbantartását, sőt felgyújtását és eloltását. Egyetlen kívánsága az volt, hogy a vármegyeház előtti üres teret Ferenc piacának nevezzék el. A tanács ezt el is fogdta. A lámpás végül is a Szeminárium-kert szegletéhez felállított dúcra került. 1 "' 0 A városi lámpákba az olajat (1830-ban pl. 249 forint értékben) Ybl Miklós kereskedő szállította. A város napszámbérben fizette a lámpák körül foglalatoskodó lakatosmestert. 1844-ben 833 váltóforint értékű olajat világítottak el. 151 1833-ban a városban 65 közlámpa, valamint a magánosok birtokában 9 lámpa volt. 1834-ben a közvilágítási pénztárban összegyűlt pénzből újabb 18 lámpát létesítettek. 1838-ban a Lakatos utca lakói kérték, hogy az ő utcájukat is világítsák ki. 1844-ben 45 lámpásról beszél a forrás, de azok mind a Belvárosban voltak elhelyezve. Ezért a polgárok kérték, hogy a külvárosokba is állítsanak lámpákat. Helyüket egy bizottság jelölte ki. Ekkor került lámpa a József kápolnához, a rác templomhoz, a vásárállásra, a Kálvária melletti sarokházra, a Szent Sebestyén templomhoz, a katonai nevelőházhoz, a városmajorhoz,, a Királykúthoz, a Lövöldöző utcába, a városi kórház hídjához stb. Orsetti kereskedő belvárosi háza elől a lámpát a püspökség melletti kútra helyezték át. Azokon a helyeken, ahol nem volt házfal, vagy alacsony volt, megfelelő magasságú faoszlopokat állítottak. A sorompóbérlők maguk helyeztek el lámpákat. 153 1845-ben már külön lámpagyújtogató is volt a városban (Ráth Antal). Ebben az évben megpróbálkozott a város a közvilágítás bérbeadásával (évi 40 forint bérrel), de két év múlva úgy döntöttek, hogy nem kívánják bérbe adni. 153 Sétatér A megindult csinosítás során 1821-ben a szószóló és a választópolgárok javasolták a Sóstó és a temető közötti tér befásítását, ahol a lakosok sétálhatnának. Ez volt az igény első jelentkezése, amely 1826ban a királyi biztos utasításában tűnik fel újra (aki egyúttal 50 forintot adott erre a célra). A tanács a vásárálláson jelölt ki helyet a sétatér létesítésére. A város az ügyet a szokott módon intézte: bizottságot küldött ki a helyszín megtekintésére. Ez megállapította, hogy „a vásárállás elszorítása nélkül nem lehet ott sétateret csinálni. Helyette javasolták,
