Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
alakították ki az „egyenes laposságot". 1336-ban derült ki, hogy „a Kutyaszorító utcából nyitott Könyök utca idomtalan lett, mert az egyik háztulajdonos kijött a kerítésével". A tanács felszólította ennek megszüntetésére. 1838-ban Máder Ferenc kőművesmestert hívták fel, hogy Kígyó utcai házát a szomszéd házak egyenes vonalába építse. 127 A „csinossági szabályt" követték 1843-ban, a tűzvész utáni újjáépítésben is. Az új házakat csak cseréppel lehetett fedni, zsindelyt csak a régieken tűrtek meg. 128 A megyeház építése 1793-ban merült fel először, hogy a régi megyeháza melletti telekért 100 forintot tegyen le a megye, aminek kamataiból a város a telek hadiadóját fedezi. Ekkor a megye már a kamaránál is érdeklődött: hogyan vehetne telket a városban. A kamara ezt nem ellenezte, de hangsúlyozta, hogy „a telek nem lehet mentes a hadiadótól és a közterhektől". 1798-ban Marich alispán a megyeháza és a szomszédos utcácska közé kerítést építtetett, mert a lakosok szemetet és trágyát hordtak oda. A tanács ezt azzal jegyzőkönyvezte, hogy „mindez nem történhet a város sérelmére". 129 1801-ben jelentette a megyegyűlésen részt vett városi deputáció, hogy a megye, új székháza építésére, a Pázmándy Sámuel és Podhorszky Miklós közötti teret ingyen kéri. A következő év januárjában az Űj-kapu melletti belvárosi telekről van szó, amelyet a tanács azzal a feltétellel volt hajlandó megváltás nélkül odaadni, „ha az eladásra kerülő régi megyeháza hadiadóköteles lesz". Ezzel a választópolgárság azonban nem értett egyet: a tanácscsal közösen úgy döntöttek, hogy a megye négyszögölenként 30 krajcárt fizessen. 130 1801-ben kért a megye helyet téglaégető létesítésére. E helyett a város inkább az addig a Szent Sebestyén templom bővítéséhez használt téglaégetőt adta oda. Az új megyeházhoz a követ Etyékről hordták. 1808-ban a városi kutak építése azért nem haladt a szerződés szerint, mert „az etyeki kőbányát a megye teljesen lefoglalja, az másnak követ adni nem tud jelenleg". 1810-ben, felépülvén az új megyeház, a téglaégetőre már nem volt szükség. Sőt az elkészült téglák közül a város 940 forint értékben 117 500 darabot a helybeli adózók számára átvett. 131 1809—10-ben az új megyeháza körüli teret rendezték. 1809-ben a püspök „az új megyeháza és a város díszére" felajánlotta a szeminárium kertjét. Cserébe a város a Hosszútemetőnél adott telkeket. A tanács felszólította a szemközti Pázmándi-féle ház tulajdonosát, hogy vagy hozza rendbe a házat, vagy bontassa le, „mert ellenkező esetben a város rendeli el a bontást". 1810-ben az új megyeház előtt felhalmozott földet hordták el. 1814-ben került sor a megyeháza körül szivárgó vizek rendezésére; az épület hosszában az utat két ölnyi szélességben mindkét oldalon kikövezték. 132 1816-ban Marich alispán bejelentette a tanácsnak, hogy a földesurak bőkezűségéből a vármegyeházán a rabok számára kápolnát építenek. Ehhez 15 000 olcsó téglát kért. A tanács határozata: „Nem tudják olcsóbban adni, de 10 000 téglát adnak a szabott áron; 5000-et pedig ingyen". 133
