Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
zetet.t el. A bevezetésért Tumler 50 aranyat kapott; a vezeték karbantartására a tanács évi 200 forint fizetéssel, Sommer Józsefet vette fel. 80 A Királykút épülete ezt követően készült. 1796-ban az etyeki kőbányából hoztak követ, a következő évben a káptalani katedrális adott, a padló burkolásához, márvány köveket. A márvány faragásáért a mester 711 forint 48 krajcárt kapott. A város az új kútra tervezte Szent István szobrának felállítását, de a költségeket soknak találva, ehelyett egy rézből készült, aranyozott gombot tettek a tetejére. A kúthoz nemcsak fenyőfát, hanem egy budai kereskedőtől vett ólomcsöveket is felhasználtak. A Királykút festéséért Spigler János 40 forintot, Maintz János György kőszobrász, három fej készítéséért 12 forintot kapott. 81 1796-ban Rieder Jakab kőműves épített föld alatti vízlevezetőt a kúthoz. A következő évben a kút szelepét már javítani kellett. Sommer József gondnok a károkat azzal hozta összefüggésbe, hogy az asszonyok a kútnál ruhát mostak. A tanács megintette őket, hogy „ne akadályozzák a belvárosi iparosokat mesterségük gyakorlásában és az állatok itatását". 83 Az új kút elkészülte után nem szüntették meg a régi Királykutat sem. 1798-ban a városi kútfelügyelő hívta fel a tanács figyelmét, hogy a „régi Királykutat is, különösen télidőben, védeni kell". 1799-ben a Királykútnál lévő „második kutat" említik. 83 1801-ben a Királykúthoz egy lovat vett a kamarási hivatal. Istállót is építettek a kút mellé, de ezt 1804-ben le kellett bontani, mert a szennyvíz a kútba folyt. Helyette a kútmester udvarán építettek másikat. 8 ' 1 1807- ben Hell György tanácsos — aki mint városi kapitány már korábban is többször tett panaszt —• tiltakozott az ellen, hogy a Királykút felállítása óta a házának pincéjében szivárgó víz néha az egy láb magasságot is elérte. Az ügyet a helyszínen tanácsi bizottság nézte meg/ 1808- ban választópolgárokból álló delegáció írta össze a kútnál dolgozó mesterek kezén lévő szereket és szerszámokat. 1810-ben a kút csatornái elromladoztak. „Vörösfenyő-csatornát azonban mostanság pénzért sem lehet kapni; a köznek azonban szüksége van a kútra" — mondta a gazdasági ülés és javasolta, hogy Rieder Jakab kőművesmesterrel ásassanak, szabad helyre, egy új kutat. Erre azonban nem került sor. 8íl Ehelyett mérlegelték, hogy lajtosokkal hordatják a vizet a Belvárosba, „ezzel a (ti. a kútra járó) cselédek erkölcstelenségeit is el lehetne távoztatni". 1812-ben Valek kőfaragómester írásban tett ajánlatot: 280 váltó forintért helyreállítja a nagyobb Királykutat. A tanács szerint a mellette lévő Kis Kút is megteszi a szükséges szolgálatot, ezért a nagyobb kút elhasználódott (fémrészek, kő, réz) anyagait árverés útján, 540 váltó forintért eladták. A Királykút masináját, Schedt Lipót kútmester irányításával, 1814-ben javították meg. 87 1814-ben a Királykútnak a Belvárosba vezető csatornája már annyira megromlott, hogy fel kellett szedni és „újból összeszerkeszteni". Amíg a munka tartott, a tanács a Belvárosba lajton hordatta a vizet. A csatornák ügyében Budán; valamint a csákvári és a csákberényi fazekasokkal (50 öl cserépcsőről) tárgyaltak, majd a magyar kamarához fordultak: adjon a városnak szabott áron a királyi erdőkből vörösfenyőt, „mivel a környéken még drága pénzért sem lehet kapni". Végül is a tanács a cserépcsövek mellett döntött, mert„az ólomcsöveket a városi pénztár nem tudja
