Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egészségügy

Ebben a korai időszakban működött Fehérvárott Johann Paul von Kern, egyetemi végzettségű privilegizált medikus és operateur. Rövid két hét alatt három, „évek óta vak embert, kúra alkalmazásával, meggyógyított". Az 1740-es évek elején a városban tartózkodott Kari Joseph de Buckisch und Löwenfels „sympatetischer Doctor".

3 Működtek a városban katonaorvosok, akik nemcsak a legénységet, hanem a lakosságot is gyógyították. Mikor a város egyik notabilitása, Hiemer Mihály 1738 decemberében beteg lett, a család a katonaorvost hívatta. 1742-ben Schwab Fülöp volt esztergomi katonaorvos kapott engedélyt praktizálásra a városban, ,,a helybeli felcserek és fürdősök kára nélkül"/

1 1746-ban határozta el a tanács, hogy „a polgárok érdekében városi orvost kell alkalmazni". Ebből a célból a város bécsi ügyvivője megszerezte a városi orvosi (physicusi) utasítást. A város ez ügyben több orvossal is tárgyalt.

5 A következő évben (1747) a tárgyalások sikerrel jártak, a város Brigel János győri orvost hívta meg, aki Brigelius néven több mint 30 évig látta el teendőit. 300 forintos fizetést ígértek neki (beleértve a szálláspénzt is), de „ha a megyével is megegyezik és ott is állást vállal, csak 200 forintot kap". A fizetése, amihez még 20 mérő gabona és 14 urna bor járult, végül is az utóbbi összeg lett, mint 1751-ben írták: „Brigelius doctor elégedjék meg 200 Ft-os fizetésével". Lakásul az új városháza felső emeletét vette bérbe. 1770-től 300 forintot kapott.

0 Brigel württembergi születésű, a tübingeni egyetemen szerzett orvosi diplomát. Kötelmeit csak 1769-ben — a helytartótanács utasítására — szabályozta a város. E szerint a beteg látogatásáért, boncolásáért, a seborvosok és a bábák ellenőrzéséért, a patika felülvizsgálatáért semmit sem kapott; sőt sok ingyen gyógyszert is adott. Legfőbb kötelesége, hogy mindenkit — aki beteg és hozzáfordul — tanáccsal és recepttel lásson el. Ha járványt, általános betegséget vagy hirtelen halált tapasztalt, azonnal jelentette a bírónak, a szükséges vizsgálat megtétele céljából. Gyakran vizitálta a polgári és a katonai kórházat. Ha mérgezés, gyermekgyilkosság, erőszakos halál gyanúját tapasztalta, megvizsgálta a hullát, a boncolásnál irányította a seborvosokat és jelentést tett a tanácsnak („ítéletet mond"). Évente egyszer, tanácsi küldöttek és három-négy seborvos jelenlétében, megvizsgálta a patikát. Vizsgálta és segítette a seborvosokat és a bábákat is; orvosi ügyekben szakvéleményt adott a tanácsnak. Állatvész esetén a csordát is vizsgálta és gondoskodott az elhullott állatok felboncolásáról. „Mind a köz-, mind a magánegészségügyre isteni félelemmel ügyel és a veszélyt elhárítja" — fejeződik be a kötelmek felsorolása.

7 Fia a bécsi egyetemen tanult. Idősb Brigelius 1777-ben kérte, hogy vegyék fel őt városi orvosnak, „mivel a városnak még egy orvosra van szüksége". Az ifjú, 150 forintos fizetéssel, meg is kapta az állást. A kamara azonban a fizetést nem hagyta jóvá, így „fizetésnélküli másodorvosnak" alkalmazták. 1784-ben már két Brigelius szerepel városi orvosként a helytartótanácshoz küldött jelentésben/ 1789-ben már idősb Brigelius özvegyéről olvashatunk, akinek egyes polgárok nem akartak szántót adni a bárándi osztáskor. A tanács szerint „ez bűnös hálátlanság, hiszen Brigel 40 évig állt városi szolgálatban; leghűbb szolgája volt a városnak". A kamarás ennek értelmében az öz-