Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
Anyakönyv A városok anyakönyvi ügyekkel jóval az 1327:23. tc. előtt foglalkoztak. Kassa 1693-ban statútumot alkotott arról, hogy gondot kell viselni ,,a matrica nevű könyvre". 1703-tól a város vizsgálta, hogy minden megkeresztelt gyereket bevezettek-e ? 2M Fontos feladat volt a keresztlevelek hitelesítése. 1815-ben pl. Prága város kérte Székesfehérvárt, hogy egy idevaló lakos keresztlevelét hitelesítse. Ezt két tanácsos végezte el. Két tanácstag írta — a helytartótanács rendeletére — azoknak az ifjaknak a keresztlevelét, akik valamelyik nevelőintézetbe kérték a felvételüket. A katonaság részére kiadott keresztelő, házassági és halotti leveleket minden esetben a tanács hitelesítette, „hogy az alkalmatlanságokat elkerüljék". 200 A magistratus feladata volt az anyakönyvek kijavítása. 18:39-ben a felsővárosi plébánia anyakönyvét kellett kijavítani, nemes Martzal Istvánná folyamodása alapján. 1843-ban a polgármester és egy tanácsos., egy két évvel korábbi bejegyzést javított ki ugyanott. 1845-ben Mészáros Ferenc bejelentette a tanácsnak, hogy elhalt testvére és fia keresztelő levele hibásan van az anyakönyvbe bevezetve; kérte a kijavítását. Ezt két tanácsos tette meg. 200 Az 1827:23 tc. szerint az anyakönyvek másodpéldányait a városi levéltárnak kellett volna átadni. Ez azonban még 1844-ben sem történt meg; ekkor is csak az 1834—43. évieket kapta meg a város a belvárosi plébániától. Ezért felszólították a plébánost, hogy három hónapon belül készíttesse el a hiányzó példányokat. 1848-ban Ybl Miklós, a belvárosi templom gondnoka, 22 ezüst forintot kért a templom hiányzó anyakönyveinek ,.a megszerzésére" (valószínűleg másolási költségről volt szó). A pénzt a város kiutalta neki.-' 0 ' Egyházi pénztárak A város az egyházakkal kapcsolatos kegyúri kiadásokat nagyrészt bevételeiből — elsősorban a haszonvételekből — fedezte. De az egyes egyházaknak, templomoknak, kápolnáknak •—• adományokból, hagyományokból, hitelügyletekből stb. származó — saját pénztáraik is voltak. Ezek élére a városi tanács pénztárnokokat, „gondviselőket" (gondnokokat) nevezett ki. Gyakran ezek látták el az egyházi biztosi funkciót is. A legrégibb pénztár a belvárosi plébániatemplomé. 1694-ben választotta meg a tanács Takács János perceptort és Month Imrét, az egyházi pénzek beszedésére, kezelésére, illetve számadások vezetésére. Ezeket a város évente felülvizsgálta és észrevételeket tett. 1721-ben Gazdagh György és Mittermayer Mátyás egyházgondnok (Kirchen-Vátter) vételezték be a pénzt az egyházi pénztárba; a kiadásokról —• bevételekről könyvet vezettek. 1725-ben a tanácsnak bemutottt számadás szerint a plébánia pénztárában csak 337 forint volt. Az 1737-ben a belső tanács által egyházi főfelügyelővé kinevezett Kovács György tanácsos legfontosabb feladata a számadás vezetése volt. A pénztárról a belső tanácsnak adott számot. 208
