Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
A templom és rendház építése 1731-ben kezdődött, amikor a város a téglaégetőt erre a célra a rendelkezésükre bocsátotta. 1744-ben a karmeliták kétszer-háromszor égettek a városi téglaégetőben. 1752-ben pedig saját kemence építésére kaptak a várostól engedélyt. A hozzávaló faanyagot, valamint a nyers téglát a város adta. Kaptak ezenfelül készpénzt, valamint a városi kőbányából követ az építkezéshez. 1310 A város az építőanyagon kívül az első időktől fogva alamizsnával támogatta a karmelitákat. Ez lehetett a bor- és gabonatized elengedése ((mint pl. 1715-ben, 1723-ban, 1725-ben, 1736-ban), a hadi- és háziadó elengedése (1741—43, 1779, ez együtt évi 6—8 forintot jelentett), vagy 4—6 mérő gabona (1723, 1725, 1736), 12 mérő gabona (1766, 1772) két nyilas kaszáló Bárándon (1766, 1767, 1772) vagy egy-két boglya széna (pl. 1752, 1795, 1796). 130 A karmelitáknak majorjuk is volt. 1787-ben egy ahhoz tartozó telket el akartak adni. A tanács ennek nem látta akadályát, „szabadon megtehetik". 131 Az 1788. évi uralkodói rendelet a karmeliták létszámát „örök időkre" — a ferencesekhez hasonlóan — 21 szerzetesben és két laikusban szabta meg. A karmelita templomot II. József feleslegesnek tartotta: „A Belvárosban sok négy templom". 132 Ennek ellenére a rendet II. József nem oszlatta fel. 1798-ban maguk kérték ezt, mivel elszegényedtek, kiöregedtek, utánpótlásuk nem volt. Utolsó ténykedésük: tiltakoztak a városnál, amiért a templom melletti keresztet — a kaszárnyakút építése miatt — el kellett mozdítani. A tanács a priort „a közérdekre figyelmeztette". 133 A feloszlatást követően a rendházat elérte az a sors, amelyet még 1786-ban a tanács szánt neki: katonai kórház lett. 1800-ban nemcsak hazai katonákat, hanem beteg francia hadifoglyokat ápoltak a falai között. A helyzeten nem sokat változtatott, hogy a püspök, József nádor támogatásával, megkapta az épületet az 1802-ben megnyílt szeminárium részére. Milasin püspök 1810-ben szerezte vissza az épületet. 13 '' Osner Ferenc, a feloszlatott karmelita konvent priorja, a városban maradt, mint a német nemzet prédikátora. 1800-ban sem a várostól, sem a „német nemzettől" nem kapott fizetést. 1801-ben Hiemer Ignác a karmeliták tornyában lévő — ősei által alapított — harangokat a külvárosi templomnak adományozta. 135 1833-ban volt szó a szeminárium kertjének a megvételéről, amellyel a város a piac területét akarta növelni. Ennek előzményei 100 évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor 1732-ben a karmeliták azzal a feltétellel kapták meg a mellettük fekvő ún. „Spittal-épületet", hogy két elhagyott szőlőskertet a városnak adnak, évente két misét és egy ünnepi misét mondanak, egy magyar atyát is alkalmaznak a kolostorban. 1734-ben a karmeliták a kertjük falán kívül, a bástyával szemben lévő, 10 láb széles teret követelték. 136 Kápolnák A város legrégibb kápolnája, a Szent Anna kápolna, igen keveset szerepel a városi ügyek között. Mindössze 1725-ben, illetve 1729-ben gróf
