Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

szítette el). A ferencesek azonban nem tűrték a házuk előtt a pellengért, és augusztus 30-án délelőtt 9—10 óra között Erim Flórián házfőnök vezetésével kivonultak a térre és ledöntötték. A tanács Budán tett panaszt az ügyről, „amely a polgárokat megbotránkoztatta". Vánossy Lőrinc harmincados úgy nyilatkozóit, hogy a pellengér a régi helyén marad. 1702 márciusában azonban a város mégis engedett: az atyák által ledöntött pellengért a jégverembe szállították."' Elsőként a szerzetesrendek közül a ferencesek kezdték el templomukat és rendházukat építeni. A város 1720-tól kezdve rendszeresen adott pénzt, fát és követ hozzá. 1720-ban pl. 72 forintot, 1731-ben 25 öl, 1735ben 50 öl követ és 1745-ben 300 forintot. Az 1730-as évektől — a templomépítés céljára •— a ferenceseknek saját téglaégetőt engedélyezett a város. A templomépítést 1742 áprilisában a katonai parancsnok, az aljegyző és hat tanácsos helyszíni szemlén tekintette meg. Hatzinger Pál és Klotz Ferenc helybeli kőművesmestereket felszólították, hogy „a rájuk bízott munkát jól végezzék el". Az építkezésnél Fürst Ferenc pallér működött közre. A felszentelés 1745. augusztus l-jén volt. Az eredetileg Szent Antal tiszteletét szolgáló templomot Szent Imre tiszteletére szentelték."

8 A rendház és a templom felépülte után könyvtárat alapítottak, amelyet különösen a rendi növendékpapok használtak. Az előírás szerint a zárda mindenkori vezetője köteles volt a könyvtárat gyarapítani, erről évente jelenteni a tartomány főnöknek. A könyvtár elsősorban a plébánosoknak adott kölcsön könyveket."" A ferencesek alamizsnákból tartották fenn magukat, ezt a várostól az első időktől kezdve megkapták. Rendszerint természetbenieket (gabona, bor, széna stb.) kértek és kaptak. 1713-ban pl. egy urna bort és három mérő gabonát, 1715-ben két urna bort, 1723-ban 4—4 mérő kölest. 1725ben Lukacsics Hieronimus rendház-praeses és magyar prédikátora megjelent a tanács előtt és tiltakozott az adókivetés ellen, „mivel a ferenceseknek a rendházukon kívül semmijük sincs. A városon kívüli kert a városé, mint földesúré, ők csak alamizsnaként használják". 1729-ben 2 forintot kaptak a kamarási pénztárból, mivel a városi sörfőzőház bérbeadásával elestek a szokásos sörjuttatástól („ser-alamizsna").

120 A város és a lakosság annál is nagyobb lendülettel adakozott a derék atyáknak, mivel a járványok — különösen az 1739. évi pestis — alkalmával önfeláldozóan ápolták a mindenki által magukra hagyott betegeket. A város az egyházfinak azért tiltotta meg a koldulást, „mert azzal a szerzeteseknek árit".

121 Az 1760—1770-es években újból építkeztek, rendházukat, templomukat tatarozták a barátok. Ezekben az években téglát és cserepet kaptak a várostól; 1764-ben pl. 1000 téglát, 4450 cserepet, 1769-ben 1000 téglát (ára: 5 forint 50 dénár), 1773-ban 1800 téglát. Emellett kapták a szokásos évi 12 mérő (rozs vagy kevert) gabonát és 2 boglya szénát. Van példa arra is, hogy a város alamizsnaként a kamarási pénztár kintlévő (pl. 1769ben 24 forintos) hátralékát adta, hogy „a barátok szedjék be a maguk számára".

122 Az 1788. évi uralkodói rendelet a fehérvári ferencesek létszámát „örök időkre" 21 szerzetesben és 2 laikusban szabta meg. A ferences templomot „a papok magántemplomának" titulálta II. Józsefje