Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
gát, a város jövedelmei pedig csorbulnak". A magistratus •— mielőtt az uralkodóhoz fordult volna — még egyszer kísérletet tett a barátságos kiegyezésre. Ennek során hangsúlyozták, hogy az ítélet ellen recursussal élnek. A tárgyalásokkal egyidőben a város kétévi díj címén 3200 forintot tett le Marich Dávid királyi biztos kezéhez. A káptalan azonban ezzel nem elégedett meg, míg végül is 1800 forintban kiegyeztek. 27 1822-ben a város megpróbálta örök bérletbe venni a tizedet, de a püspök ezt megakadályozta: a káptalan hat évre évi 1800 forintos, vagy 12 évre évi 1900 forintos ajánlatot tett. A város a dézsmát ezúttal hat évre vette bérbe. 1827-ben —< mivel a kamarási pénztárban nem volt elég pénz — az összeget az adópénztárból hitelezték. A szerződések meghoszszabbítására a tanács minden alkalommal — a legtapasztaltabb tagjaiból összeállított — küldöttséget menesztett a káptalanhoz. A szerződés szövegében hangsúlyozták, hogy a város fenntartja magának a jogot a törvényes útra. 28 1841-ben a káptalan dézsmaváltság címén az addigi 1600 ezüst forint helyett 2000 forintot kért, ,,a belső szépítés és a papi öltönyök készítése végett". A korábbi iratok áttanulmányozása után, a város végül is 1850 ezüst forintban állapodott meg. Az erre kiküldött városi bizottság „a szokott módon jelesítette a szerződést". Az 1847. január 1.—1852. december 31. közötti időre kötött szerződés évi 1800 ezüst forintról szólt. 2 ' 0 Belvárosi plébániatemplom — székesegyház A XIII. században épült Szent Péter és Pál templomot a visszafoglalás után a jezsuiták helyreállították és Szent István tiszteletére nevezték el. Az építéshez 1702 után felhasználták a felsőbb hatóság által lerombolni rendelt bástyakövek falait is. Az építés a Rákóczi-szabadságharc után tovább folytatódott, a város ehhez kocsit, fuvart és (1716-ban 6000 darab) téglát adott. 1720-ban a magyar plébános kérésére a városi pénztár fizette ki 12 templomi szék árát (75 forintot). A következő évben a nyolc fuvaros, akik Modorból a nagyoltárt szállították, 12 forint fuvardíjat kapott. 1737-ben a plébániatemplomhoz 20 000 téglát égetett a városi téglaégető. 30 1725-ben a Budai külvárosban Varga Mihály telkén egy 1195-ből való harangot találtak. A harangot a városháza udvarára vitték és megállapították, hogy a nyelve nem volt meg. Az esztergomi érsek utasítására a harangot szeptember 7-én a plébániatemplom tornyába húzták fel. A harangot megtaláló személy 50 forint jutalmat (discretiot) kapott. 1727-ben a város Budán új harangot öntetett, amelyet a váci püspök szentelt fel. 31 1740-ben Szent Tamás napján a vihar a plébániatemplom tornyait és az órát erősen megrongálta (a város órája a toronyban volt). Ezért az órákat az éjjeliőrök kiáltották. Az északi torony helyreállítására — amelynek egyik fala is bedőlt — 1742-ben került sor. Ez év januárjában Reichenhuber Péter ácsmester 250 forintot és 10 mérő gabonát kapott a várostól a torony felhúzásáért. Az aranygombot (benne felirattal) a toronyra 1742. május 23-án dob- és trombitaszó közepette tették vissza. A déli tornyot 1743—44-ben állította helyre Hatzinger Pál kőművesmester. A munkáért a város 150 forintot fizetett, illetve az anyagot és az
