Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

és ki a szolgáló. Ebből cégéres vétkek származnak." Ezért meg kell bün­tetni, aki nem az érdeme szerinti ruhában jár. A cselédeknek nem szabad érdemük felett való ruházatot vagy fizetést adni. Vagyis „minden rendbeli ember az állapotához képest öltözzön". Egyes helyeken azt is tiltották, hogy a plebejus emberek rövid inget hordjanak. 217 A másik szabályozott terület a lakodalom volt. Besztercebánya 1550­ben elrendelte, hogy csak öt asztalra való vendéget, férfit és nőt lehet meghívni. Szentgyörgy város 1663-ban az idegenek meg vendégelését til­totta meg. Késmárkon nem volt szabad a vőlegényt a lakodalom előtti estén azzal zavarni, hogy legénytársai vacsorát követeltek tőle. Öt tallér büntetés terhe mellet tilos volt, hogy a vőlegény kalácsot küldjön a kör­nyezőknek. Késmárk különben 1667-ben a keresztelőket teljesen megtil­totta, még ennivalót sem volt szabad küldeni. Ez alól csak a keresztszülők és a vérrokonok voltak kivéve. 218 1740-ben Komárom tanácsa — megállapítva, hogy a járvány a várost elkerülte („Isten haragját tapasztalták a környező helységek") —, megtil­totta a lakodalomkor az utcán, a menetben való lődözést. Ez különben máskor is tilos volt. De nem nézték jó szemmel a muzsikusok tartását; vagy ha valaki rzánkázáskor szövendékkel járt (szánkázni csak este 8-ig volt szabad), de nem volt szabad szánkázás közben kurjongatni vagy kia­bálni sem. 219 Kassa város a farsangosok szöges lámpással (amit csillagnak neveztek) való járását tiltotta meg, „mert tavaly (1632-ben) igen bátorságosan maj­moskodtak vele. Édes Idvezítőnk születését nevetségre, játékra és része­ségre fordítják. Aki cselekszi, Istentől várja a haragját a fejére". 220 Modorban volt szokásos a „falra mászás (Mauer besteigen)", amit a tanács 1664-ben betiltott. 221 Székesfehérvárott az 1770-es évektől találunk népszokásokra vonat­kozó adatokat. 1770-ben tanácsi határozat született a babonaságok tilal­máról. E szerint polgár 12 forint, zsellér 32 pálca vagy korbács büntetés terhe mellett nem cserélhetett ruhát Miklós, Aprószentek, Luca és más napokon; nem vehettek ez alkalomból mustármagot vagy vesszőkorbácsot a kezükbe, mert „ezen babonaság a lélek kárhozatát szolgálja". 22 ' 2 A pásztorok, kanászok és juhászok szokásáról, ti., hogy Szent Mihály napkor a városba jöttek, a Szent Sebestyén templom környékén letanyáz­tak és — saját zöld zászlóik alatt — a város kocsmáiban mulattak, az állat­tenyésztési alfejezetben szólok. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a ta­nács 1775-ben megtiltotta, hogy a pásztorok és kanászok dupla késeket, tőröket és más ilyen eszközöket hordjanak (ezt a kézműveslegényeknek jóval korábban, 1739-ben megtiltották). 223 1808-ban a városi kapitány — a megye átiratára — előre elszedte az összegyűlt pásztorok botjait. A belvárosi plébános pedig a Szent Mihály napi muzsikálás ellen tiltakozott. A város erre a püspökhöz fordult, de ő is hasonlóan foglalt állást. Elintézés: „A birkások már megérkeztek, a kocs­márosok is megtették a szükséges előkészületeket, a szereket beszerezték, így káruk lenne. Előreláthatólag verekedés lenne, ha az emberek meg­tudnák a tilalmat." Ezért a tanács az engedélyt megadta és újabb küldött­séget menesztett a püspökhöz. Kiengesztelésként a juhászok és a pásztorok a Szent Sebestyén templom számára gyűjtést rendeztek. 1844-ben 13 fo­rint 29 krajcárt adtak össze. 22 ' 1

Next

/
Thumbnails
Contents