Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

és az álorcás bált Szluhának megengedték. A tanács erre az érvre megváltoztatta a korábbi döntését: a Fekete Sasban is tarthattak hetente egyegy álarcosbált 1804 farsangján. Ettől kezdve ők ketten — felváltva — rendeztek maszkabált a városban. Volt olyan év (pl. 1810, mivel a Szluhaszálában beteg katonák voltak), amikor csak a Fekete Sasban lehetett álorcás bálon részt venni.

199 Az engedély azonban ilyen esetben is csak este 10-ig szólt. 1808-ban a lakosok panaszt tettek, hogy a különböző kocsmákban egész éjjel folyik a tánc, „ezzel a szomszédokat zavarják és kellemetlenséget okoznak". A tanács a kapitányt bízta meg: ügyeljen, hogy „tánc csak ott legyen, ahol biztos is van, de ott is csak 10-ig". A közrend fenntartása érdekében a táncba nem lehetett szablyát, botot, vagy más halált okozó eszközt bevinni.

200 1815 áprilisában a városi őrök a csapszékekben ellenőrizték a muzsikát és a táncot. Éjjel fél 12-kor az Arany Pontyban sok olasz tiszt és közember mulatott, „akik a muzsikát — felszólításra sem — engedték abbahagyni, sőt a velük lévő fehércselédeket erőszakkal visszatartották". Ezt még azzal tetézték, hogy az olasz káplár égő pipával járkált a helyiségben. A tanács mindezért panaszt tett a katonai parancsnokságon.

201 1821-ben Vurum József püspök kérte, hogy a tanács büntesse meg azokat a kocsmárosokat, akik Szent Mihály napján muzsikát és táncot engedtek. „Ha a büntetés nem történik meg, nemcsak ezért fordul a trónushoz, hanem a büntetlen erkölcstelenségek meggátlására." A tanács „illetődve vette tudomásul a püspök kitételét" és a kocsmárosokat két-két forintra büntette. Ugyancsak tilos volt a bálozás a város fogadalmi ünnepén, Szent Sebestyén napján, sőt már az előtte való este is.

202 A helyi iskolák igazgatója megkereste a tanácsi bálbiztosokat, hogy a bálokba iskolás gyerekeket még szüleikkel se engedjenek. Ezt erősítette meg a helytartótanács 1827. évi leirata. Az idő haladásával azonban ezt nehéz volt megtartani: inkább külön gyerek- és ifjúsági bálokat rendeztek. Az első ilyenről — a Pelikán kávéházban — 1823-ból vannak adataink.

203 Az 1810-es évektől jelent meg a gróf Schmidegg Tamás házában lévő Casino kávéház bérlője is a bált rendezők között. 1814-ben a Zepfl Vilibald által rendezett bált a tanács betiltotta, mert sem engedélyt nem kért, sem biztost nem küldtek ki. A tanács kérte a grófot, „kényszerítse a bérlőjét a rendelet megtartására". 1816-tól a Casino kávéház is rendszeresen tartott — de csak maszka nélküli — bálokat. A jövedelem tizedrészét a szegényház kapta. 1829-ben Redl Lénárt, a gróf Schmidegg bálházának bérlője kérte a szokásos engedélyt.

204 1824—25-ben az Arany Pontyban rendszeresen tartott bálokat Reizer József bérlő. Ezeken nemcsak tanácsi biztos, hanem hajdú is részt vett. A bérlő a biztosnak minden alkalommal 1 forintot, a hajdúnak 20 krajcárt adott. 1834-ben a Gárdista vendégfogadó is kapott vasár- és ünnepnapi bálengedélyt. Mivel belépődíjat nem szedett, a betegek háza pénztárának egy összegben 50 váltó forintot fizetett.

205 1832-től a gróf Zichy Ödön házában lévő bérlő is tartott bálokat, A tanács kegyét azzal nyerte meg, hogy évente egy-egy jótékony bált rendezett „a városi jóltevő intézetek" javára. Különben magánházban nem szívesen adott a magistratus bálengedélyt, még akkor sem, ha az illető