Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Társadalom - Polgárok , lakosok

Az inculatusból szabályosan elbocsátott személyeket a tanács vissza is vehette. Ez történt 1771-ben Főző Jánossal „akit még egyszer bevesznek lakosnak, de tartózkodjon a káromkodástól, a részegségtői, a drágaság-tételtől és a csintalanságtól. Különben vasra verik, 50 pálcát kap és a városból kitiltják". Valószínű ebben az esetben nem egyszerű elbocsátástól, hanem inkább kitiltásról lehetett szó.

m 1818-ban Kiss István fehérvári születésű ember, aki korábban a Sági-hegyre települt át, ismét vissza akart térni a városba, „itt akar lakást engedtetni magának". A tanácsi határozat: „Helybeli ember, életéről tanúlevelet hozott; az engedélyt megkapja". 1830-ban Prayer Lipót, azelőtt városi lakos, posztómester, Palotáról akart visszaköltözni. A tanács minden további nélkül hozzájárult.

114 Tartózkodási engedély Modernebb forma, a XIX. század elejétől jelentkezett, az időhöz kötött tartózkodási engedély. Ilyet kaphattak kereskedők, utazók, színészek, ha a tanács jónak látta. De sohasem kaptak ilyet a cigányok. 1817ben Bujka Károly „újpolgártól" tagadták ezt meg, sőt a város elhagyására szorították. A kapitányt megbízták, hogy „a többi szökve beférkőzött új polgárokat és egyéb gyanús személyeket a városból minden módon irtsa ki". Nem kapott tartózkodási engedélyt 1830-ban egy csóri lakos és muzsikus, „mint eredetére nézve cigány".

115 Tartózkodási engedélyt kapott 1827-ben Götzenberger József, aki Ybl Miklós kocsmáját vette bérbe. Vagy 1828-ban, kifogás nem lévén ellene, Flór Vilmos és német színjátszó társasága.

110 A XIX. század elejétől figyelembe vette a tanács az 1790:38. tc. szerinti illetőséget is.

117 Tiszteletbeli polgárok 1833-ban javasolta a tanács és a választott község „elegyes ülése", hogy „a városban tanyázó gróf Quentin tábornokot, aki többféle csinosítást és szépítést eszközölt a városban; a vonzódása elismerésére a polgári jussal meg kellene kínálni''. Az ülés a polgármester vezetésével bizottságot küldött hozzá, hogy ezt a tudomására hozza.

148 1838-ban Fridi Károly rajztanítót nevezték ki becsületbeli polgárnak, „aki kitűnt jeles ügyességével és szorgalmával". Adóleveléből törölték az 1837—38. évi 1 forint 45 krajcár polgári adót. 119 A következő évben a választópolgárság kérte, hogy Majjerhoffer fehérvári születésű bécsi, nevezetes ezüst- és platina-fabrikatulajdonos, kapja meg a tiszteletbeli polgárságot, mivel a József templomnak ékszert ajándékozott. A tanácsi határozat: „A honnak és a városnak külföldön hírét növeli, ezért felveszik". Erről oklevelet küldtek neki.

120 Az 1841. február 8-i tanácsülésen merült fel, hogy Deák Ferenc táblabírót városi polgári címmel kellene megtisztelni. „A múlt országgyűlésen jeles hazafisága, a nemzeti jólét melletti kitűnő buzgólkodásért, és a város érdemei emelése miatt". A javaslattal a választópolgárok is egyetértettek, és február 19-én „éljen üdvözlések között beiktatták