Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Tűzvédelem
mindenki tartson a házánál vizet és ügyeljen a tűzre. A következő évben 12 forint büntetést helyeztek kilátásba az utcán, udvaron és istállóban való dohányzásért. 1734-ben ugyanezt ismételték meg, kibővítve 50 ütéssel. A következő évben már csökkent a büntetés mértéke: 2 forint vagy 30 ütés lett. 3 1753-ban a város hitelbe adott téglát azoknak, akik faházuk kéményeit kőből építették át. 1756-ban — a nagy tűzvész miatt — a Belvárosban megtiltották a fazékégetést. Az 1769-ben hozott határozat 12 forint büntetést ígért annak, aki a szobán vagy konyhán kívül dohányzott, „mert az ilyetén képtelen cselekedetek az egész városnak kárt okozhatnak'". 1775-ben négy zsellért csak akkor engedtek újonnan épült házukba beköltözni, ha kéményt is építettek hozzá.!'* A tanács 1787. évi határozata azt mutatja, hogy eredménytelen maradt a pipázás tilalma. Megállapították ugyanis, hogy a városban előfordult tüzet „egy pipa okozta, amely a szalmában tüzet fogott. A pipát egy ismeretlen idegen szívta. A fertálymesterek ezért hirdessék ki, hogy az idegeneket be keli jelenteni, pipázni pedig a konyhán és a szobán kívül nem szabad". Ezt a szabályt a tanács az idők folyamán többször megismételte. A büntetés változott (1832-ben pl. 25 váltó forint volt), de a tény maradt: az emberek (és a városban állomásozó katonák) nyilvános helyen pipáztak, dohányoztak. 5 1794-ben egy tanácsost küldtek ki egy Budai külvárosi ház tűzveszélyes kéményének a megvizsgálására. — 1796-ban megtiltották, hogy a terményeket, beleértve a szénakazlakat is, a köztereken (vásártéren), utcákon tárolják. 1799-ben javasolta a város a gvárdiánnak, hogy a ferencesek tűzifáját ne a kolostorban, hanem a külvárosi raktárban őrizzék. 0 1803-ban Székely Lajos sókereskedő tett panaszt, hogy a színje előtt sót és gyümölcsöt áruló asszonyok „a maguk melegítésére hevített fazekakat helyeznek el;, ezzel tűzveszélyt okoznak". A tanács ezt megtiltotta nekik. De tilos volt a vásárok alkalmával a borsátrakban való tüzelés is. 7 A perjével vagy szalmával való fűtést 1821-ben úgy szabályozta a tanács, hogy elégetés után az udvaron ásott gödörbe kellett rakni és vízzel leönteni. Aki a gondatlanul eljáró szomszédját feljelentette, 5 forint jutalmat kapott. Szeles időben a bakterok házról házra járva hívták fel a figyelmet erre. 1827-ben a városban, „a közbátorság kedvéért", tíz sövénykerítést leromboltak. Mivel a tulajdonosok szegények voltak, 12 400 darab téglát hitelbe kaptak a várostól, kőkerítés építésére. 8 Ügyeltek a tűzvédelemre a városrendezés során is. 1807-ben pl. a régi vármegyeháza és Lang Mátyás telke közti területet — a tulajdonos és több polgár kérésére — közúttá nyilvánították, „hogy csökkenjen a tűzveszély". 1833-ban a Könyök utca lakói panaszkodtak, hogy a szűk utca miatt, tűz esetén nem tudják a javakat menteni. Kérték, hogy a tanács nyisson új utcát az „Ispita kertjén" keresztül. A tanács és a választó polgárok helyszíni szemle alapján, javasolták a kérés teljesítését." 1846-ban, tűzvédelem céljából, elrendelték, hogy a kazlak és asztagok az épületekből 10 ölnyi távolságra legyenek. A következő évben hozott határozat szerint a fazsindelyes tetőket 10', a nádtetőket 15 évig lehetett javítani. Utána cseréppel kellett a házakat fedni. 10
