Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Rendészet
Néhány adat arra utal, hogy a kincsásás nemcsak a parasztok, hanem a városlakók között is dívott. 1818-ban két lakos arra kért engedélyt, hogy a Vadmezőn lévő beomlott pincében kincset keressen. Ezt a város megengedte nekik, „de csak a kapitány felvigyázása alatt". 1822ben Viniczay János azt jelentette a polgármesternek, hogy a földből lángot látott fellobbanni. Kincskeresési engedélyt kapott a várostól, de a tanács megjegyezte: „Ez nem jelenti, hogy ott kincs van, de keresheti (ha kártétel nélkül tudja tenni). És jelentse, ha nem talált semmit"." 1847-ben Pillér János viszont valóban „kincset" (főleg rézpénzt) talált. A. helytartótanács rendeletére hivatkozva a tanács a pénzt a találó, a földbirtokos és a városi házipénztár között, három felé osztotta." 8 Tiltott játékok A városok nem nézték jó szemmel a játékhelyeket, amelyek látogatását Modor már 1664-ben megtiltotta. Esztergom „a sok lopás, a kockázásban és más játékokban való nagy istentelenségek" miatt tiltott meg mindenféle játékot. „Kiirtásukra" a hadnagy és az őrmester közösen ügyelt. Kőszeg 1768-ban az alábbi hazárdjátékokat tiltotta meg: fáraó, quindeci, tradeci, Birowitsch Voita, Trischák, halber Zwölfe és mások.'" Székesfehérváron ugyancsak 1768-ban hirdették ki a helytartótanácsnak a hazárdjátékokat (köztük a ferblit) tiltó rendeletét. 1770-ben a helytartótanács — 300 arany büntetés mellett —J megismételte a tilalmat. 8 " 1796-ban egy zágrábi születésű személy tartózkodott a városban; foglalkozása nem volt.; csak a tiltott szerencsejátékokat űzte. A kapitány a városházára vitette, ahol közölték vele, hogy a várost két hónapon belül hagyja el. 1798-ban a város azt állapította meg, hogy a tilalom ellenére űzték a játékokat. Ezért most már 12 forint büntetés terhe mellett újból megtiltották. 81 1800-ban egy budai zsidóasszony kért engedélyt, hogy „a vásárok alkalmával szerencsejátékot folytasson". A tanács a felsőbb hatóságra hivatkozva nem adott helyt a kérésnek. Ennek ellenére tovább folyt a szerencsejáték a városban: 1804-ben újabb panaszról olvashatunk. A tanács a kapitányt bízta meg, hogy a játszók nevét írja ö,ssze és jelentse. 83 1805-ben a helybeli ezred őrnagya kérésére a város megtiltotta, hogy az egyik bormérésben az ún. Passedix-játékot űzzék. Ebben az évben „szigorúan és utoljára" — és újból — megtiltottak minden hazárdjátékot. 1807-ben a megyei kisgyűlés ugyanezt tette. 83 Közlekedés Viszonylag későn, az 1780-as években jelenik meg a közlekedés, mint kapitányi ügykör. Egyetlen kivétel B,uszt város, ahol a tanács már 1719-ben megtiltotta, hogy a kocsisok az istentisztelet előtt kihajtsanak, a városban vagy azon kívül pattintgassanak. 84
