Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Rendészet
„feslett életű személy van, akik miatt Isten a várost bünteti", ezért azok a gazdák, akiknél ilyeneket találtak, 6 forint büntetést fizettek. A feslett személyeket pedig kicsapták a városból. 1761-ben a felsőbb hatóság újból az idegen, gyanús személyekre hívta fel a figyelmet. 42 1764-ben sok lopás híre érkezett a szomszéd városból. Ezért a tanács becitálta a bakterokat és a fertálymestereket és meghagyta nekik: házról házra járva hirdessék ki, hogy senki idegent ne fogadjon be.'' 3 1766 januárjában érkezett meg a helytartótanács leirata, amely a Fehérvárra települt németek külföldi kapcsolatait teljesen elvágta. E szerint „senki, a tanács jurisdictioja alatt lévő, ne levelezzen külföldi udvarok, tartományok alattvalóival"/' 4 Ugyanezen év márciusában a fertálymesterek és a városi szolgák — a kapitány vezetésével — „razziát" tartottak a külvárosi házakban, és az ott talált rossz embereket (egyiknél gyújtogatáshoz való szerszámok voltak) a városházára hajtották. Júniusban megtiltották a sorompón kívüli házak tulajdonosainak, hogy bárkinek szállást adjanak. 45 1774 júliusában a tanács elrendelte, hogy a fogadósok naponta jelentsék a náluk megszállt vendégek nevét. Ezt azonban a fogadósak nem sokáig tartották meg. 1785-ben a csavargókat és gyanús személyeket a kapitány és négy senator vizsgálta felül. 46 1787-től, a megye utasítására, minden fogadósnak azonnal jelentenie kellett a tanácsnál (a tanácsnak pedig a megyénél) a megszállt idegenek névsorát. A tanács azt- felelte, hogy „eddig is ezt a gyakorlatot követte, tehát semmi sem változik". 1788-ban a tanács „általános vezérfonalként" szögezte le, hogy „a vándorló cigányokat nem kell török-Oláhországba toloncolni, hanem biztos őrizet alatt tartani". Ha a városban összeírás volt, az idegenekre még nagyobb figyelment fordítottak. 147 1790-ben az Űj utca lakói egy, a kapun kívül lévő ház lerombolását kérték a tanácstól, „mert az a latrok menhelye lett". A tanács 15 napi határidőt adott a lerombolásra. 48 1794-ben a helytartótanács rendeltére a magistratus 32 botot helyezett kilátásba azok ellen a hospesek és zsellérek ellen, akik a bíró vagy a konzul tudta nélkül idegeneket befogadtak. A szomszédoknak és azok szomszédjainak figyelniök és jelenteniök kellett, ha a másik ezt tette. A jelentésekről a fertálymesterek hetente számoltak be a tanácsnak/'" 1809-től kezdve a város egy külön írnokot alkalmazott, hogy eleget tegyen a felsőbb hatóság utasításának, és nyilvántartást vezessen az idegenekről. Erre „kényszerítették" a fogadósokat és a háztulajdonosokat is. Idegent még vásárkor is csak a kapitányi hivatal engedélyével lehetett befogadni. 5 " Az 1830-as évektől kezdve a kapitányi hivatal — ha az illetőnek megfelelő bizonyítványai, „oklevelei" voltak, hosszabb idejű tartózkodási engedélyeket is kiadott. 01 Koldusok Városaink többségében nem nagyon tűrték a koldusokat; „munkára kell őket kényszeríteni; ha betegek, a kórházba kell őket vinni" — mondta Kassa város tanácsa 1563-ban. Itt, valamint Besztercebányán és
