Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Rendészet
1807- ben ,,vette észre" a tanács, hogy a szomszédos megyékből passus nélkül jöttek a zsellérek a vásárra. A város megkereste a megyéket, hogy ne engedjék passus nélkül a zselléreket a vásárba, mert ez a legfőbb rendelkezés szerint tilos. 1, 1808- ban Orsetti János helybeli kereskedő kért bizonyítványt eddigi életfolyásáról és passust az eltávozásához. Ő meg is kapta, nem úgy mint 1815-ben Stefanovits Ferenc, aki arra hivatkozva kért utazólevelet, hogy „szülei itt élnek és ő is itt született". A tanács nem adott neki passust, „mert a szülők sok évvel ezelőtt innen elköltöztek, így helybeli ifjúnak nem lehet tekinteni". 18 1816-ban Bécs főváros kereste meg a fehérvári magistratust: Nóvák Anna bécsi születésű személyt szorítsa rá, hogy vagy négy héten belül térjen vissza Bécsbe, vagy kérjen engedélyt a további itt-tartózkodásra. A tanács az ügyet a kapitányi hivatalra bízta. 10 1818-ban hirdették ki a helytartótanács által megújított uralkodói parancsot: „azokat az utazókat, akik elégséges útilevél nélkül mennek Bécsbe, Őfelségéhez maguk, vagy a közösség ügyében, a sorompónál le fogják tartóztatni, a náluk lévő iratokat az adózó nép ágensének adják át". Az útilevél akkor volt érvényes, ha az alispán vagy a polgármester írta alá. Uradalmi tisztek, helységek elöljáróinak az aláírását nem fogadták el.-' 1 1831-ben a tanács megállapította, hogy „a mostani időben a közönséget igen terheli, hogy gyakrabban kell útilevelet váltani és váltságot fizetni. Ezért szükséges, hogy ha valaki csak a város szomszédságába megy, ingyen kapja az útilevelet". A megnőtt munka miatt a kapitányi hivatal segítésére két tanácsost rendeltek ki.1 1846-ban Kirovits Sándor kért útilevelet unokahúga, Ivánovits Katalin részére, aki a festészet gyakorlására a török birodalomba utazott.. Kirovits „jót állt, hogy az unokahúga visszatér"12 Külön kell beszélnünk a kereskedők utazásaihoz szükséges útilevelek kiadásáról, mert erre a városi önkormányzat is külön gondot fordított. A város által kiállított kereskedői passus ugyanis vámmentességet jelentett és más előnyökkel is járt. Éppen ezért 24 forinttal büntették azt, aki a saját passusával idegenek kereskedését segítette elő, mert ez csalás és a város kárára van". 23 1733-ban kelt az udvari haditanács rendelete, amely a katonai parancsnokok figyelmét felhívta a kereskedők utazásának támogatására, sőt szükség esetén katonai védelem biztosítására. A kereskedők passusát a tanács évente megújította, hogy ne lehessen vele visszaélni. 2 ' 1 1799-ben Kosztovics András fehérvári születésű rác kereskedő jelentette, hogy passusát és 700 Ft értékű bankjegyét, valamint áruit, amelyekkel Oroszországba akart kereskedés céljából utazni, ellopták. A tanács — a passus pótlására — bizonyítványt adott ki neki arról, hogy kinek a fia; hogy nénje a városban házzal bír és utána adózik. 2 ' 1836-ban Pilhoffer Ferenc városi polgár az öccse (József) részére kért és kapott további három évre tartózkodási engedélyt Grazba, ahol öccse kalmári főkönyvet vezetett. 1840-ben Gebhardt Ignác kereskedő hat hónapra Hamburgba és Párizsba utazott. 26
