Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Társadalom - Polgárok , lakosok

elvette. Miután azonban Pölöskei bocsánatot kért, javulást ígért, és nagy­hibáját beismerte, polgárlevelét visszakapta, de fél polgár-taksát (11 fo­rint 25 dénárt) fizetett érte.™ 1760-ban a téglaégető-mestertől vették el a polgárlevelét és -jogát, mert a feleségével —• a figyelmeztetés ellenére —• nem keresztényi mó­don bánt. 80 1791-ben két polgárt fosztottak meg jogától és törölték a polgárok kataszteréből, mivel az egyik lopásokért és más bűncselekményekért a megyei börtönbe került, a másikat pedig az iszkai szőlőhegyen elköve­tett lopásért az uradalom köröztette. 81 1807-ben a tanács kizárta a polgárságból Kiss Jánost. Az ügy a helytartótanács elé került, amely mérsékelte a büntetést. ,,De a legfel­sőbb név nevében inteni kell, hogy ha hasonlót tesz, a szigorúbb bün­tetést nem kerüli el, elveszti a polgárjogát is". lSli 1817-ben a kapitány mutatta be a tanácsnak azt a levelet, amellyel Lasits Ignác fehérvári polgárt, mint csavargót, a Bács megyei Öregbe­cséről hazaküldtek. Az iratot a levéltárban helyezték el. Lasitsot pedig, aki erkölcstelen életet élt (családját elhagyta) megdorgálták és megfe­nyegették: ha a legkisebb vétket is elköveti, a polgárjogát elveszti. 83 Elbocsátás a polgárjogból Ha valaki polgáresküjét visszavonva, eltávozott a városból, a céhből is kiesett. A városok általában nem szerették, ha a polgáraik máshová települtek át. Szentgyörgy pl. több alkalommal is megtiltotta, hogy az újonnan polgárjogot nyert személy három év ^eltelte előtt elhagyja a várost. 84 Az egyik variáció a városból való végleges távozás volt. Ebben az esetben az illető a polgárlevelét leadta, jogáról lemondott, abból a ta­nács elbocsátotta. Ez történt pl. 1718-ban egy polgárral, aki a budai külvárosi házát eladva, elment a városból. 1736-ban Mayer Fülöp fésűs­mester kért és kapott elbocsátó levelet a tanácstól, „mert Eszékre köl­tözik át és ott próbál szerencsét". Polgárlevelét magával vihette. 85 1804-ben Pauer György korcsmáros hagyta el a várost. A bíró az elbocsátást a saját hatáskörében adta ki, a tanács csak utólag hagyta jóvá. 1820-ban Schik Frigyes harangöntőmester települt át Veszprém­be; 1829-ben Poszt Ferenc hagyta el a várost. 80 A másik lehetőség a polgárjog visszaadása vagy szüneteltetése volt, ami nem járt a város elhagyásával. A visszaadás oka rendszerint az adó­teher volt. 1739-ben Iflinger János fürdős eladta a házát egy másik für­dősnek. Iflinger a városban maradt, de a polgárjogát nem gyakorolta. 87 1816-ban a tanács megrótt egy özvegyasszonyt, mert annak ellenére mért bort, hogy férje korábban kérte a polgárjogból való törlést. „A bormérés pedig polgári juss". 1824-ben egy másik özvegyasszony kinyi­latkoztatta, hogy „polgári jussával nem akar élni. kéri ezért az adójá­nak a törlését". A tanács azonban csak a jövendő adóját törölte, hátralé­kát nem. 68 Volt arra is lehetőség, hogy valaki a várost elhagyja ugyan, de pol­gárjogát rezerválja. Ilyenkor évente kellett hírt küldenie magáról, mert

Next

/
Thumbnails
Contents