Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
A polgári századok főparancsnoki tisztét gróf Zichy János fogadta el. Egyetlen feltétele: a város rendelje el a gyakorlatozást. Ez meg is történt. Gróf Zichy távollétében Hell György városi tanácsos volt a főparancsnok. A századok kapitányai javaslatára, gróf Zichy János, gróf Schmidegg Tamás és gróf Ürményi Miksa felesége személyében, zászlóanyákat is felkértek. 21 " 1808-ban a város —• hazafias felbuzdulásból — egy külön polgári csapatot is ki akart állítani. Ezt az uralkodó kegyesen tudomásul vette, ,,de mivel most erre nincs szükség, így ettől a várost felmentik". Ez azonban elhamarkodott döntés lehetett, mert a következő év augusztusában utasítás jött egy városi önkéntes csapat felállításáról. A tanács a város vezetői és tisztviselői közül két kapitányt, három főhadnagyot és egy alhadnagyot jelölt ki. A megye közvetítésével érkezett udvari határozat azonban a tiszteknek a reguláris katonaságtól való átvételét írta elő. A tanács erre fehérvári születésű tisztek átvételét javasolta. Az önkéntes csapat tisztikarába való bekerülés érdekében sok megkeresés érkezett a tanácshoz, mivel az átvétel mindig magasabb rangot jelentett, így a káplárból őrmester, a hadnagyból főhadnagy stb. lett. A tanács a helybeli születésű tiszteknek lovat is adott, a többieknek még fizetést is vonakodott adni. Az önkéntes csapathoz egyébként nemcsak tiszteket, hanem — kisebb számban — legénységet is átvezényeltek. 220 1809 szeptemberében a nádor rendkívüli üzenetben azt kérdezte a várostól, hogy ,,az önkéntes lovas csapat hazafias célból (e speciali patriotico Zelo) nem növelhető-e"? A magyar királyi kancellária november 2-án kelt leirata viszont feloszlatta az önkéntes csapatot. Megszüntették a lovak gyűjtését, összeírták a megvett állatokat, fegyvereket stb., jegyzékbe vették a felszerelésről a kézművesekkel kötött szerződéseket, viszsza kellett fizetni a felvett kincstári előlegeket és készpénzeket. A már kifizetett zsoldot és fizetést az uralkodó kegyesen jóváhagyta, de a reguláris hadseregtől átirányított tiszteket, altiszteket és közlegényeket haladéktalanul vissza kellett oda küldeni. Ebből azonban olyan problémák is adódtak, mint hogy pl. 16 önkéntest is besoroztak a császári huszárezredbe, akik pedig azzal álltak katonának, hogy a háború múltával elbocsátást kapnak. A tanács 1810-ben közbenjárt ezek érdekében. Az önkéntesek különben még négy év múlva is adómentességet élveztek. 221 A városi önkéntes csapat felállítása és megszüntetése nem hátráltatta a városi nemesi felkelés kibontakozását. Ezt — az 1808:2. tc.-re hivatkozva — a nádori kancellária szorgalmazta, mivel „nyílt háború idején, minden veszedelem esetére, a belső biztonság védelme végett, kellőleg felszerelt és fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyűlés által meghatározott módon tartamok. 222 A városi tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy „minden városi polgárnak kötelessége a polgári-katonai személyes szolgálat, amit ha nem tudna teljesíteni, valamilyen más módon kell segítenie a polgári katonaságot". Ezért 1809 márciusában összeírták a fegyveres polgárokat és birtokos adózókat. Egyúttal megújították korábbi kérésüket: gróf Zichy Jánosi kérték meg, hogy legyen a polgári katonaság ezredese. Ö ezt el is fogadta. Májusban felülvizsgálták a fegyveres polgárokat, letetet-
