Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

hatunk. 1746-ban a városba érkezett 100 hadifoglyot a kaszárnyában helyezték el.

43 A következő nagy hadifogoly-hullám a török háborúk alatt érte el a várost. 1738-ban a városi kaszárnyák ablakait vasráccsal látták el és ott helyezték el a török hadifoglyokat, mivel őrzésüket a katonaság a Stockhausban nem tudta megoldani. A következő évben a raktárakat is kiürítették, hogy az újabb 500 török hadifoglyot el tudják szállásolni. A kaszárnyában és a raktárakban lévő eszközöket a volt pálos kolostorba vitték át.

44 A városba nemcsak török hadifoglyok, hanem menekültek, emigránsok is érkeztek. Ezektől elszedték fegyvereiket és figyelemmel kísérték őket, hogy nem kémkednek-e. 1789-ben a megye azzal adott át a városnak kémkedés gyanújával, több török emigránst, hogy „helyezze el őket és ügyeljen rájuk". A törököket — elsősorban a járványveszély miatt — a Sóstó melletti majorban helyezték el. A szállásért a város a megyétől térítést kapott, ezért pontosan kellett jelentenie, ha egy török meghalt.

45 Természetes, hogy a francia háborúk a francia hadifoglyok nagy számú megjelenését hozták magukkal. 1800-ban a város a franciák által okozott nagy teher miatt panaszkodott, mivel sok volt a beteg közöttük; amiért a karmelita rendházat is igénybe kellett venni. A magistratus a helytartótanácshoz fordult, ahonnan azonban nem sok segítséget kapott. Figyelemmel kísérték a katonaszökevényeket is: 1809-ben a magistratus hat francia katonaszökevényt adott át a pesti kapitányi hivatalnak. A tanácsi jelentés szerint 1810-ben már nem voltak francia hadifoglyok a városban. 1813-ban újabb francia hadifogoly-hullám érte el a várost. Ebben az évben Szlávi Antal verbunkos kapitány keresett elhelyezést a franciák számára. A tanács szerint a ferences kolostor erre nem volt alkalmas, a ciszter kolostor pedig javításra szorult. Ezért a magistratus polgári házakban is hadifoglyokat helyezett el. 1814-ben francia tisztek jöttek a városba, még gróf Schmidegg Tamás házába is helyeztek kettőt. A kérdés a megyegyűlésen is előkerült: a megye kérte a várost, hogy a két beteg francia tisztet másutt helyezze el. A hadifoglyokkal együtt járt a kémek felbukkanása is. A francia kémek jegyzékét gróf Brunszvik József tárnokmester küldte meg a tanácsnak. A „legszorosabb vigyázat" a városi kapitányi hivatal feladata lett.

47 A tanács a katonai szolgáltatásokról rendszeresen elszámolt. 1725ben pl. a jegyző és egy tanácsos ment Pozsonyba, 1728-ban két tanácsos helyben számolt el a katonai parancsnokkal. 1739-től nem közvetlenül a hadbiztossághoz, hanem a tartományi biztossághoz ment az elszámolás. A számadás téli és nyári félév szerint készült, 1743-ban pl. hét példányban. Egyes években a tanács postán küldte el a nyugtákat a hadbiztoshoz. A teljesített szolgáitatások pénzben kifejezett értékét a város hadiadóösszegéből vonták le, vagy ,—1 ritkább esetben — a katonaság azt készpénzben kifizette. Ez történt pl. 1773-ban, amikor a város 682 forint térítést kapott a katonaságtól. A tanács közreműködött katonai személyek összeírásában is.

48 A város a katonai hatóságokkal németül — ritkán latinul — levelezett. A XIX. század elejétől van példa magyar nyelvű levélre is. A