Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Társadalom - Polgárok , lakosok
A polgárok kötelezettségei Az 1703. évi fehérvári privilégiumlevél igen nagyvonalúan határolta körül a polgári kötelességeket: 14 1. A legelső kötelessége minden polgárnak az uralkodó iránti hála, hűség és állhatatosság,; a polgári jogok és szabadságok elvesztésének a terhe mellett. 2. A házukra és telkükre a tanács által kivetett úrbér megfizetése. 3. A többi szabad királyi városban is szokásos és elfogadott városi adók fizetése. Ez elsősorban a házak, telkek, állatok és mesterség utáni közterhet jelentette. 4. Közmunka végzése a tanács utasítására, ,,a város közhasznára, a joghatóság oltalmára". A tanács már 1692-ben határozatban mondta ki, hogy aki a kijelölt napon reggel 7—8 órára nem jelenik meg a közmunkán. 4 forint büntetést fizet. Ennek ellenére igen ritkán fordult elő a fehérvári polgárok közmunkára való kirendelése, mint pl. 1743-ban a töltések, utak és hidak javítására. A polgárok 1750-ben kérték, hogy ne „hajtsák őket robotba mint egy külső paraszt embert, vagyis zsellért. Ha pedig valaki a szegénysége miatt mégis robotra megy, az kapja meg a bérét". Ezt követően mindössze egyszer, 1755-ben fordult elő, hogy (a Hosszú-híd javítására) minden polgárt és lakost közmunkára köteleztek. 15 A kiváltságlevél a kötelességek számbavételével is mostohán bánt; a fentieken felül még számos kötelessége volt a városi polgárnak. Mindenekelőtt engedelmeskednie kellett a magistrátusnak. Ha valaki, a városra nézve veszedelmes dolgot megtudott, jelentenie kellett;-, a városi titkokat meg kellett őriznie (ezért vették szigorúan a városból való eltávozást); végre kellett hajtania a tanács utasításait (még akkor is, ha az előírta, hogy lakását melyik utcába helyezze át). Nem nézték jó szemmel, ha valaki más úrnál, mágnásoknál, uradalmaknál (vagy a város ellenségénél, árulójánál) vállalt fizetett szolgálatot. Ilyen esetben még a kibecsültetés is elérhette az illetőt. 16 Elvárták a polgártól, hogy „purgeri hitét" általában tartsa meg; a tanácsot és főleg a bírót ne szidja, sőt inkább védelmezze. A polgárságból való kizárást vonhatta maga után, ha a városi bíróság előtt folyó pert mandátumokkal zavarták. 1763-ban a fehérvári tanács elvette Balogh Szűcs János polgárlevelét, „mert vitás ügyét a győri szűcs céhhez vitte, megvetvén a tanács tekintélyét és végzését". 17 A jó polgár nem okozhatott tüzet a házában, nem lehetett iszákos, erősen nem káromkodhatott, a bíró tudta nélkül nem fogadhatott idegent a házába,; nem csempészhetett bort a városba, nem tarthatta magánál az eltévedt állatokat és polgártársait nem becsmérelhette. Erkölcsös életet kellett folytatnia, templomba járnia, senkit meg nem botránkoztathatott, és a városi rendnek megfelelő ruhát kellett hordania. Ha mindezeket megtartotta, polgárlevele és jogai megmaradtak, sőt gyarapodtak. 18 A polgárok kötelessége volt a város védelme, ami különösen háborús időkben (Rákóczi-szabadságharc, francia háborúk) került előtérbe. Nagy jelentőségre tett szert az 1790-es évektől, a polgárőrség felállításától kezdve, amelybe csak polgárokat vagy házzal rendelkezőket vetPMTÉ 2 17
