Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kereskedelem

kereskedővel állott üzleti kapcsolatban (1744 előtt). 1771-ben Yblacker Xavér Ferenc boltjában trieszti árukat lehetett találni. Egy másik ke­reskedő pedig debreceni szappant árult, „mert az itteni mesterek sem nem csinálják, sem nem árulják". 30 1780-ban a tanács értesítette a pozsonyi, győri és a pesti kereskedő társaságokat, hogy Yblacker Ferenc tanácsos, gyermekeire való tekintet­tel, kereskedői jogait gyakorolhatja. Ez arra utal, hogy nevezett mind­három város kereskedőivel kapcsolatban állott. 3 ' 1782-ben a tallósi javítóház rabüzemében készült termékek, a helytartótanács által megküldött, jegyzékét köröztette a tanács a keres­kedők között. De árulták Fehérvárott az 1785-ben alapított fajanszma­nufaktúra termékeit is. 1786-ban a klagenfurti selyemgyár folyó árait kísérték figyelemmel, a jegyzéket a városháza kapujára függesztették ki. Hasonlóan jártak el a grazi gyapjúgyár árjegyzékével is. 38 A tanács 1786-ban hirdette ki a kereskedők között, hogy aki 1000 üveg hazai egészségügyi vizet külföldre visz, három dukát, azaz 4 fo­rint 2 krajcár jutalmat kap. Ugyanebben az évben engedte meg a hely­tartótanács Árva, Liptó és Turóc megyék adózó lakosainak, hogy „élel­mük beszerzése céljából lenvászon-áruikkal a városokban és a mezővá­rosokban házaljanak. 1788-ban a győri díszműárus társaság (Galanterio Qompagnie) kapott a vásártéren bódéállítási engedélyt (de csak a vá­sár idején árulhattak). 1775—1788 között Igaly Ferenc vaskereskedő — Pesten keresztül — Dobsináról hozott vasat. 39 1792-ben a bécsi fizetőhivatal közölte a tanáccsal, hogy 32 vég, a birodalomból származó vászon, fehérvári kereskedő számára, náluk fek­szik. A tanács beidézte az érintettet és tudatta vele. 1795-ben a csák­vári kastély berendezéséhez szükséges dolgok nagy részét Fehérvárott szerezték be. Ezt előmozdíthatta, hogy a csákvári boltot egy fehérvári görög kereskedő, Ábrahámovits Tódor, bérelte. Ugyanebben az évben hívta fel a tanács a figyelmet a soproni császári királyi kiváltságolt cu­korgyárra. 1799-ben hirdették ki a földvári kamarai uradalom bolt­bérleti árverését, sőt a kihirdetésről a kamarai uradalom felügyelője bizonyítványt is kért, illetve kapott/'" 1800 októberében közreműködött a tanács, hogy Mark-Deli Miklós bécsi kereskedő igazolást kapjon, hogy a Fehérvárott vásárolt 373 ki­dolgozott juhbőr a mesterek saját készítménye. A tanács beidézte a mestereket és kiadta a bizonyítványt. 1800-tól a város a bécsi vasáru­kat Hell Ignác boltjában szerezte be/' 1 A háborús évek a kereskedelmet is érintették. 1810-ben a helytar­tótanács leiratára a magistratus serényen biztatta a kereskedőket, hogy Komárom ellátására minél nagyobb mennyiségben szállítsanak élelmi­szert: dohányt, lisztet, bort, pálinkát és kását/ 2 Ugyanebben az évben (1810) kapott helytartótanácsi engedélyt Zuerra Károly fehérvári sajtkészítő, hogy a sajtját Triesztbe és Olasz­ország más helyeire küldhesse. Ehhez a város ajánlólevelet és passzust adott neki arról, hogy városi polgár és saját készítésű sajttal kereske­dik/' 3 1812-ben a morvaországi születésű, veszprémi lakos Gábriel János kért letelepedési engedélyt és jogot arra, hogy sziléziai áruval (vulgo Schlesinger Waren) kereskedhessen. A Kereskedő Társulat ez ellen

Next

/
Thumbnails
Contents