Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kereskedelem

került. A vélemény ekkor pozitív lehetett, mert a következő évben a Társulat megkapta az új kiváltságlevelét.

21 Az 1832. évi privilégiumlevél már modern elvek szerint fogant. Legfontosabb cikkelye, hogy a bukás által okozott kár megelőzésére a kereskedési jogért folyamodónak kereskedési tőkével (vagyonnal) kell rendelkeznie. A rőffel mérő kereskedőktől 4000, a fűszer-, vas- és egyéb kereskedőktől 3000 pengő forint vagyont követeltek meg. Ez állhatott készpénzből, vagy jó hitelű kereskedő által kiadott cserelevelekből, adóslevelekből, ingatlanokból, könnyen pénzre váltható javakból. Nem lehetett viszont: bizonytalan ajándék, kezesség, ígéretekre alapozott vagyon. A helyi viták megakadályozása céljából a nagykereskedői jogért a helytartótanácshoz kellett fordulni. A Társulatba való bekitatás 100 pengő forintba, a negyedévi tagdíj 1 pengő forintba került.

22 A Társulat tagjai számára közös árubeszerzési és hiteltevékenységet folytatott, amit Somkuti Éva munkájából ismerünk.

23 1840-ben a Társulat elnöke — Tschida János — hívta fel a tagokat: jegyeztessék be magukat a váltótörvényszéknél. Ezzel kezdődött meg a szabad kereskedés korszaka.

2

'

1 A Társulat tagjai mindig a város gazdag és vezető rétegéből kerültek ki. 1830-ban pl. ott látjuk Stojanovits Mihályt, Kopalek Kajetánt, Ruszwurm. Jánost, Eder Peregrint, Ybl Miklóst és Józsefet. Az 1840-es bejegyzés után a tagok száma 119-re nőtt. 1841-ben a Társulatnak már „címzetes tagjai" is vannak: tanácsosok, táblabírók, ügyvédek. 1845-ben a Társulatban látjuk Felmayer Istvánt, Deutsch Manót, Say Rudolfot és Szammer Imrét'

25 Vértes József könyvéből ismerjük néhány nevesebb kereskedőcsalád és -dinasztia vázlatos történetét is. így pl. a Zutrung, Tschida, Kováts, Say (amely egyszerre adott főbírót, gyógyszerészt és főorvost a városnak) és a Flits családét. Az Ybl családról más helyütt szólok.

26 Rácok, görögök, törökök A városi önkormányzat — ahol lehetett —' korlátozta az idegen kereskedők működését. Pozsony város pl. 1654-ben statútumot alkotott a rácok korlátozására, akik a városban nem árulhattak és ipart sem űzhettek. Kassa 1709-ben, a helyiek kérésére, megtiltotta török és görög kereskedőknek, hogy a vásáron kívül olyan árukat hozzanak be, amelyek a helyi kereskedőknél kaphatók voltak, „mivel a helyiek viselik a városi terheket". Pest az albán kereskedőknek ugyan megengedte, hogy áruikat a helyi boltokban lerakhassák, de a vasárnapokon kívül itt sem árulhattak. E\uda a rácoknak a házalást és a báránybőr vásárlását tiltotta.

27 Fehérvár más helyzetben volt, hiszen a rácok itt már a török alatt gyökeret vertek, sőt kereskedtek is. Ennek ellenére — legalább az újaknál — megpróbálták a korlátozást. 1737-ben kapott pl. a saját házában boltnyitási engedélyt Görög Pál, aki „rác árukat árulhat ugyan, de a helybeli kereskedőknek nem lehet kárára".

28 1738-ban a város azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy „a városban a pozserováci béke alapján tartózkodó görög vagy török keres-