Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kézműipar
pótolják. Segítséget jelentene, ha a helytartótanácstól a jobb és újabb gépekről értesítést kapnának. A tobakosok közül 1818-ban 40 űzte a mesterségét, a többi napszámba járt, „ez a mesterség is csak nyomorog". A tobakosok leginkább (fehér/ fekete, sárga, vörös) szattyánt készítenek, és kis mennyiségben kordoványt. Néhány évvel azelőtt Bécs számára nagy számban vásároltak szattyánt, akkor jobban, ment a tobakosoknak. Szömörce nélkül nem dolgozhatnak, de azt a külföldi manufaktúrák számára kiviszik, így itthon drága. 7 ' 1 A kalaposok, mivel a falusi mesterek is kalapot készítettek, nehezen tudták áruikat eladni. A szőrkalapon kívül készítettek — megrendelésre —< selyemkalapot is. Ezek drágák, mert az agarakkal fogott nyulak bőre igen össze van marcangolva, ezért egy-egy kalaphoz sok bőr kell. Minden nyúlfogást a kalapos vagy a legénye kénytelen elvégezni. /J A csapók közül 12 űzi a mesterségét; a többi segít a mestertársának vagy kapálni jár.s Ennek oka, hogy a magyar juhok igen megfogytak a városban, a juhos gazdák helybe hozták a gyapjút; most a pesti zsidóktól kell megvenniök. Nyomja a csapósokat a majki pokróc-fabrica is és hogy a városban nincsen kalló. Ezen az iparon csak az segítene, ha a magyar juh tenyésztése a régi szintet érné el. 76 A tímárok álltak legjobban az 1818. évi jelentés szerint, de az ő keresetük is csökkent. Készítményeiket kelendővé tették a háborús idők, a nagy ármádiák, a nemesi felkelések. „A sok papiros pénz, kevesebb kelendőség mellett is, sok nyereségre adott módot a mesterembernek. A háborúk megszakadása azonban határt vetett a gyarapodásnak". Korábban volt olyan mester, ki 12—14 legénnyel dolgoztatott (most 4—5 legénye van). Mivel a helybeli csizmadiák, német vargák sokan vannak, a városban a tímárok készítményei még mindig kelendők. 77 Az asztalosok, takácsok, fazekasok, „kevés fogadott munkáikból csikorogva élnek, a manufaktúraszerű rendtől még igen távol vannak, figyelmet sem érdemelnek" —• írja a tanács. Majd összesítve megállapítja,, hogy „a helybeli mesterségek több éve csüggednek és hanyatlanak; ennek oka a kelendőség megakadása. Ezt pedig a kereskedés megszorulása.; a forgó pénz megfogása és megzavarodása okozta. A forgó pénz zavaros állapotának megszüntetése tágít a kereskedésen, ez gyarapítja a kézművek kelendőségét. A nagyobb kelendőség tüzesebb iparkodásra, sőt vetélkedésre serkenti a mestereket, bevezeti és boldogítja a manufaktúrákat". 73 1819-től — a helytartótanács leiratára — megengedték, hogy a fabricánsok a műveiket házaikban nagyban és kicsinyben árulják, boltot nyissanak. De más készítményeit nem árulhatták. 1834-ben a város javasolta, hogy a helybeli posztómesterek műveiket a piacon, rőfönként árulhassák, „mert amióta ezt megtiltották nekik, annyira elszegényedtek, hogy az adót sem tudják fizetni". 79 1835-ben Maletsko Anasztázius nyitott irhatímár-gyárat a városban. A betegek intézetének évi 50 váltó forintot fizetett, beteg legényei és cselédjei ápolására. 1848 januárjában Mezinger Dávid és Lázár épített olajsajtoló gyárat a városban. „Tökéletes tűzmentességről a kapitányi hivatal győződött meg. 80
