Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kézműipar

mesternek csak olyan tagot lehetett választani, aki kisebb céhhivatalokat már viselt. A tanács által támogatott jelölt nem mindig nyerte el a mesterek bizalmát. 1322-ben a város a császári katonaság segítségét kérte, mert a csizmadiacéh tagjai ellenálltak az új céhmester felesketésének és a céhláda átszállításának.

7 Felügyelt a tanács a céhjövedelmek felhasználására. 1834-ben a kőműves céhlegények meg akarták változtatni azt a gyakorlatot, hogy a jövedelmet háromfelé (céh közládája, mesterek és céhlegények ládája) osztották. Azt követelték, hogy csak kétfelé osszák, aminek fele a közládába, fele a legények pénztárába ment volna, az özvegyek és a gyermekek támogatására, temetési költségre. A tanács az addigi állapotot tartotta fenn.

8 Limitatio Helyi hatóságaink már korán felléptek a kézművesek zsarolása ellen; Sopron 1608-ban hozott erről statútumot. Pozsony megye 1614-ben rendelte cl, hogy a megyei árszabást be nem tartó kézműveseket a városbíró büntesse meg. Sáros megye 1627. évi szabályrendelete szerint ,,a szabad városok kötelesek a megyei árszabást megtartani." Az élelmiszerek és kézműipari termékek árának meghatározását az 1650:40. és az 1659:71. tc. tette a vármegye feladatává." Az első ismert fehérvári limitatio a szappanfőző-mesterekre vonatkozott, 1702-ben egy font gyertyát 15, a hozzávaló gyapotot 16 dénárért adhatták. 1710-ben a pintérek a hordót és a nagyobb vödröt 50 dénárért. 1748-ban a gyertya ára még mindig 15 dénár volt.

111 1736-ban Fejér megye admonitionales-t küldött a városnak: a megyei limitatiot a jegyző által publikáltassa és az 1659:71., az 1715:79. és az 1723:74. tc. alapján kényszerítse a polgárait annak betartására. 1742ben a megye az intést megismételte." A kőművesek és ácsok napszámbérét, nyilván mert az építkezéseket különösen fontosnak tartották, a felsőbb hatóság, a helytartótanács és a kamara szabta meg, illetve kísérte figyelemmel. 1744-ben a helytartótanács napi 45 dénárban, 1773-ban a kamara 24—-27 krajcárban, 1801ben a helytartótanács nyáron 30, télen 27 krajcárban állapította meg. 1818-ban a legények 1 forint 12 krajcár, a pallérok 1 forint 24 krajcár napszámot kaptak.

12, A legismertebb Fejér megyei árszabás, amelyet Farkas Gábor közleményéből részletesen ismerünk, 1746-ból való.

13 A tanács nemcsak az árakat, hanem a gyártási folyamatot is ellenőrizte. 1770-ben előírta, hogy a szappanosok feketebelű gyertyát gyártsanak, ,,a község könnyebbségére, mesterségük elvesztésének terhe mellett". Vagy 1772-ben, hogy a pintérek a hordókat „ajtócskával" készítsék. A legkülönösebb árszabás kétségtelenül 1817-ből való. A tanács észrevette, hogy az asztalosok a koporsókért „feles bért kérnek; egy puhafa koporsóért bátorkodnak 50 forintot is kérni". A tanács az ár mérséklésére intette őket.

1/1 Másképp történt az árszabás a város talán legősibb iparosainál (1484-ben már volt Fehérvárott Zsemlyesütő utca), a pékeknél. Itt nem