Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

41 600 Ft-ot, óvoda és napköziotthon fejlesztésre 121 900 Ft-ot, általános iskola és napköziotthonbővítésre 128 100 Ft-ot használt fel. A község kereskedelmi egységei közül a hús- kenyér és tejbolt havi forgalma 270 000 Ft, a felső-kincsesi vegyesárubolté 48 000 Ft volt. Az előzőkön kívül még egy zöldséges, valamint egy szövetkezeti bolt üzemelt, az utóbbi Rákhegyen. A zöldségfélék, gyümölcs, tojás és baromfiellátás javítására heti 2 piacnap megtartását határozta el a Községi Tanács V. B. ülése azzal az indokkal, hogy Felső-Kincses és Rákhegy lakóinak áruféleségeire van igény Kincsesbányán. Gondot okozott a közlekedés helyzete is. A megyeszékhelyről közlekedő autóbuszok többsége csak Felső-Kincses vonalán érintette a bányatelepet, a Székesfehérvárra utazók csak hosszabb gyalogút megtételével szállhattak buszra naponta. A község lakóinali egészségügyi ellátását az üzemi orvos végezte még 1966-ban, kézigyógyszertárának forgalma havonta az évszakoktól függően 10 és 25 ezer Ft között mozgott. Szakrendelésre a Móri Járási Intézetbe utaztak a beutalt betegek. A bányatelepen havonta egyszer tartottak nőgyógyászati és gyermekszakorvosi rendelést. Az iskolai egészségügyi ellenőrzést a védőnő végezte.

48 1967-ben a NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére emlékművet állítottak fel a községben. A Községi Tanács a különböző községi feladatok ellátására állandó bizottságokat hozott létre 1967. márciusában. A Pénzügyi és Községfejlesztő Bizottság vezetője Bracsok Pál, az Egészségügyi- és Szociális Bizottságé Magyar Mihály, az Ipar-Kereskedelmi és Szolgáltató Bizottságé Fojtyik Béla lett. Az állandó bizottságok mellett még a Gyermek- és Ifjúságvédelmi, valamint a családi ünnepek megrendezésére alakult bizottság vállalt feladatokat. A Községi Tanács testületét a következő személyek alkották 1967-ben: Vrestyák János tanácselnök, Bregócs Gáborné vb-titkár, Nagy József elnökhelyettes, Török György, Csizmadia Lajos, Vincze Ferenc és Rátky Lajos vb-tagok.

49 A település lakosságára erős fluktuáció volt jellemző már az 1950-es években is. 1940 és 1960 között itt megtelepedett családokból kialakult ugyan egy törzslakosság, de többen csak néhány évig maradtak meg a bányaközségben. A népességhullámzást elősegítette az is, hogy az üzemben dolgozók egy része csak ideiglenes lakója volt a településnek. Ezeknek a bánya adott helyet. Az eltelepülések iránya Székesfehérvár és Mór volt, főleg az 1970-es években. Rákhegyen a kisajátítások kezdetéig viszonylag az állandó lakosság volt jellemző, és ugyanez mondható FelsőKincses lakóira is. Az 1950-es évektől a következők családjai, illetve leszármazottai éltek tartósan vagy rövidebb ideig a községben: Árvái Béla, Altmann János, Almási Ferenc, Bátonyi Sándor, Barinka László, Bracsok Pál, Bregócs Gábor, Balikó János, Brucker Ferencné, Bartus János, Bagó László, Budai Ödön, Bajkai János, Bognár György, Balogi Géza, Bárdy Imre, Butta József, Berta Józsefné, Bogdányi János, Bakó Károly, Baranyai Miklós, Bíró József, Bornemissza Imre, Bata Béla, Borbély József, Bandi Ferenc, Bencze Miklós, Berta Ferenc, Bittman Jakab, Bolya Sándor, Czetner Gyula, Czár Mária, Csalai István, Cser István, Császár József, Csire János, Cene Géza, Csalai Ferenc, Csikós István, Csépi Nándor, Dobos József, Dávid Rezső, Dávid Lajos, Dene János, Duduma Jenő, Detre Ferenc, Dene Károly, Egei