Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

1825-ben a nemesi közbirtokosság ellen vizsgálat indult, mert a mezei utakat telkeikhez csatolták, egyes utakat pedig elzártak. A közlekedés helyreállítására deputációt menesztettek Kajászószentpéterre, melynek tagjai az érdekelt nemesi birtokosokat felszólították, hogy a térképen feltüntetett utak szélességét állítsák helyre. A Kajászószentpéterről Pettendre vezető közutat 10 öl szélességre tűzték ki „egészen a szőlők nyugati sarkáig". Az út a faluban László Ferenc és Kun István háza sarkánál 4 ölre szűkült. A deputáció ezt azután 5 ölnyire szélesíttette ki. Szentpétery István egy vízlevezető árkot zárt el, Takáts Sándor a pettendi utat nem kívánta saját háza előtt megjavítani. Végül is mindkét nemes úr nvilatklozott, hogy a falu és a közbirtokosság érdekeit szem előtt tartják.

3 1828-ban a következő 24 nemes család élt a faluban: Andrássy Ignác táblabíró, Peötz Ignác (fiai: Ignác cs. kir. kapitány, továbbá József, Elek, Zsigmond és Károly); Szentpétery István táblabíró (fia: Ferenc); Jankó József, Jankó János; Takáts Sándor (fia: Sándor esküdt); Töltéssy János (fia: Imre); Magay Dániel (fiai: Károly, Ignác); László Ferenc (fiai: Sándor, Gábor, Ferenc, József, Péter, Antal); László István (fiai: János, István); László Sámuel, László József, László István, László János (fia: Gábor); Nagy István (fiai: Péter, István; unokái: Sándor, Gábor, Péter, István); Nagy Mihály (fiai: András, Mihály, János; unokák: Ádám, László, Pál, Ádám, János, István); Nagy Ádám, Nagy József, Nagy András; Magay Márton (fiai: Sándor, János); Csehfalvy József, Barabás István, Balogh Péter (fia: Péter).

74 1836 előtt nemes Balogh Péter egynegyed jobbágy telken gazdálkodott és 1 úrbéri házhelyet is művelt. Az úrbéres terheket azonban nem tudta teljesíteni; nem fizette meg a 2 Ft 54 krajcár királyi és 1 Ft és 38 krajcár honi adót. Kizárólag a katonai élelmezésre adott pénzt.

75 1828-ban a kajászószentpéteri adózók száma 333 volt. Ebből 75 jobbágy, 36 házas zsellér, 53 házzal nem rendelkező zsellér, 17 kézműves és 15 kereskedő volt. A falu házainak száma ekkor 103. Az úrbéreseknek 356 pozsonyi mérő nagyságú szántóföldjük, 321 kaszás rétjük, 73 kapás szőlőjük volt. A kézművesek foglalkozási megoszlása: üveges 1, asztalos 1, aranyműves 1, kovács 2, takács 7, mészáros 1, molnár 1, pék 1 és cipész 2. Nemesek 4/8-ad telken gazdálkodnak a faluban. 1848-ban Kajászószentpéteren 64 zsidó családban 291 családtag élt.

76 1830-ban a pusztákkal együtt 1609 fő lakta. A lakosok zöme, 68,5 százaléka református: anyaegyháza évszázadok óta helyben volt. A katolikus lakosság Válhoz, az evangélikusság Tordashoz tartozik. A katolikusok az összlakosság 18,5, az evangélikusok még 1 százalékot sem tesznek ki. (15 fő). Helyben van viszont az izraeliták egyháza, akik a lakosság 12 százalékát teszik ki.

77 A lakosság 1846-ban kevesebb mint az előző évtizedekben. 69 jobbágygazdaság működik a faluban, továbbá tudunk még 14 házas zsellérről, 24 házzal nem rendelkező zsellérről, 3 kézművesről és 15 jobbágytestvérről. 1847-ben 964 és 4/8 hold szántó volt az úrbéres föld. A házak száma 87. Az úrbéresek 173 kaszás rétet és 84 kapás nagyságú szőlőt műveltek ezekben az években. A faluban 146 ló, 50 ökör volt. Ezeket igázták.

78 1841^ben a református iskolát 71 fiú és 78 leány látogatta. Nyári dologidőben azonban az iskola látogatottsága lecsökkent 20—25 főre. Az épületről egy jelentés megjegyzi, hogy újnak hat, és a tanulók lócákon