Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

dották, hogy a lovak ne legeljenek együtt az ökrökkel, a csikókat a ménesben kell tartani, és a déli mezőből a lovak számára külön legelőt szabassanak ki. Az ökörcsordában sem engedték meg, hogy ott növendékmarhákat legeltessenek, és a borjakat a gulyához hajtották át. 1816. február 8-án úgy intézkedtek, hogy a barkákat a vetésekre ki lehet hajtani. A legeltetés azonban .mindenkinek csak a saját birtokán volt lehetséges. 1815. szeptember 29-én elrendelték, hogy a csikósok a ménest mindaddig kötelesek a legelőn tartani, amíg a jó idő tart. Amennyiben azt a rendelkezést megszegnék, a bíró és az inspektor 12 pálcaütéssel büntesse meg őket. 1815 szeptember elején a falu kanászai és Önody úr juhásza összeverekedtek. A családülés döntése az volt, hogy a juhászt, aki sérült lett, a borbély vizsgálja meg. Ha a seb olyan mérvű, hogy nem szükséges bejelenteni a vármegyéhez, akkor az inspektor a kanászokat méltó büntetésben részesítse. A helybeli mészáros a közbirtokosokat is zaklatta. A mészáros bérlő volt Kajászószentpéteren. A családülés szerint a bérleti idő nem járt le, így a felmondás körülményes. A zaklatásért azonban a mészárosnak felelnie kell. Az inspektor kötelessége, hogy a nemesi renddel szembeszegülő mészárost ,,vonyassa le és megvágassa", azaz húzassa deresre és botbüntetést kapjon, 1815. május 28-án arról kaptunk hírt, hogy a falubeli Szarka Jancsi a csőszöknek nem fogadott szót, s emiatt a bíró elé rendelték. A pásztorok fizetését is a családülés határozta meg: 1815ben kelt rendelkezés értelmében a csikós 2 Ft 50 dénárt, az ökörcsordás és gulyás 2 forintot kapott minden egyes legelőn tartott állat után. A tehenek után azonban csak 1 forint 50 dénár járt, mivel a teheneket mindennap hazahajtották. A kanászok 50 dénárt kaptak egy általuk őrzött állat után évente, A keverőszántást 1815-ben július 20. utáni napon kezdték meg a falu felőli részen fekvő szántókon. A keverőszántás idején a temetők felőli részeken a tilos legeltetést feloldották, és odahajtották az ökröket, lovakat éjjeli és déli legeltetésre. Július 24-én a Rétredűlő szántókat veszik keverés alá, s ekkor a Csikós dűlőn alul kellett a legeltetést biztosítani, mert a Csikóson felüli rész legeltetését a gabonahordásra tartogatták. Ezt meg is indokoltak: ugyanis ekkor a közeli legelőmezők a kívánatosak, mivel a marhahajtással nem kell több időt tölteni. Ez év augusztus 13-án megengedték a tarló legeltetését a birkák számára, de eltiltották az Alsórét túlsó felén a legeltetést a zab behordása uán. Ezt a részt vetőszántás idején oldják csak fel a tilosból. Ugyanekkor az Ónodyné asszonyság rétjein felüli területeket a nyomtató lovak szamára tartalékolták. A szüret 1816-ban október 9-én kezdődött, de ezen a napon csak a közbirtokosság szedhette a szőlőt. Október 11-én kezdődött a dézsmások szüretje. 1815. május 28-án az inspektorra bízták az ugarszántás megkezdését. 1815 július 2^án az Alsórét kanálison túli részét a legeltetés elől elzárták, és ott sarjút akartak kaszálni. A falusi bírót megbízták, fogadjon fel két gyereket, akik a rétre kijáró ludakat onnan eltávolítják. Az inspektor a családülés után két héttel a sarjúval kapcsolatban a következőket jegyezte fel: „Július 16-ig vártam a sarjú növését; nem nevelődött. Az iszapos szénatakarítók marháikat itt etették, de a ludak is a rétbe jártak. A rétet a tilostól meg kell szabadítani, s erre kérni kell a nemes famíliát." A kukoricaföldek őrzésére 1817. augusztus 31-én csőszt fogadták fel Mészáros György személyében. Fizetését minden lánc föld után 1 véka fosztatlan kukoricában 'határozták meg, és hozzátették még, hogy a „véka tetézve lészen".