Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

elment, három maradt bennek. S ez szerént, amint itt láttya kegyelmed a Határ neveket, megírhattya Kegyelmed, s én itt gondját viselem, az Urakat s a Kadiát ki viszem s vélek megtsináltatom az Határját." A török azt is megígérte, ha a falu, — így a birtoka — határát sikerül rendezni, a falut emberekkel be fogja népesíteni, és azokat is visszahozza, akik korábban elhagyták Iváncsát. Arra kérte Dienest, hogy a határra vonatkozó iratot kizárólag egy Tader nevű rácnak adja át, aki azt Hasszán részére átveszi.

12 A török birtokos további tevékenységéről ismét nincs adatunk. A következő, birtokosokra utaló forrás a következő évben kelt. Ez I. Lipót Bécsben 1666. február 18-án kiadott nova donatioja Dienes Dániel, Dienes János, Sándor István, Sándor György, Megyeri aliter Ivány Péter, Pálffy Katalin és Sándor Katalin részére, melyben a király nevezetteket Baracska, Bágyon, Iváncsa, Fokvarsa, Szent László, Szent Miklós, Szent Iván, Berény, Nadap és Csalapuszták birtokaiban egészen, valamint Acsa, Felsőtabajd, Jégháza, Széplak, Kuldó és Kajászószentpéter részbirtokában megerősítette.

13 Egy Győrben, 1677. június 17-én kelt irat szerint Iváncsát 100 német tallérért, Széplak pusztát pedig 40 ezüst tallérért Szapáry Péter zálogba vette Dienes Dánieltől és feleségétől, Pálffy Katalintól. A tulajdonosok a zálogösszeget Kenyeres Gergely Komárom megyei szolgabíró előtt letették, Szapáry Iváncsát és Széplakot a tulajdonosok rendelkezésére bocsátotta, de öt iváncsai rác jobbágyot engedetlenségük miatt fogságban visszatartott addig, amíg kötelezettségeiket nem teljesítették.

14 Tizenegy évvel később, 1688. augusztus 11-én kelt Komárom vármegye alispánjának levele, amely adásvételt tanúsít; a Dienes család tagjai 3073 forintért eladták birtokrészeiket és pusztáikat Sándor Istvánnak.

15 A török hódoltság végén a település teljesen elnéptelenedik. Amikor Radics János budai kamarai provizor összeírta a budai és paksi kerület lakott és elhagyott falvait, 1689. december 20-án kelt jelentésében Iváncsát lakatlannak említette. A falu földesuraiként Miskey győri és ölbei György tatai lakosokat tüntette fel. Emellett megjegyezte, hogy a falu húsz házát rác parasztok lakják, akik a budai török földesúrnak minden ház után évenként két részletben egy forintot, a kisházasok 50 dénárt, minden juh és bárány után egy dénárt fizettek. Ezen felül kötelesek voltak Szent György napkor egy pár bárányt és minden termény után tizedet beszolgáltatni. A környéken sok szántóföld, rét és legelő volt, de nem volt sem erdő, sem szőlő.

16 1695-ben Eszterházy Pál nádor azt bizonyítja, hogy Iváncsifok Fejér megyéhez tartozik.

17 Adatokat továbbra is elsősorban a birtokok tulajdonjogával kapcsolatos forrásokból nyerünk. 1696. október 13-án Szentkereszty István Komárom megye szolgabírája és Hajnal Márton esküdt által végzett tanúkihallgatás alapján felvett jegyzőkönyv szerint Török András és Mátéffy Mihály nemesek előadták, hogy a baracskai, iváncsai, s az ehhez tartozó birtokokat Sándor Lőrinc a maga költségével szerezte, ahogy a jegyzőkönyv fogalmaz: „Pálffy famíliát illető jószág lett volna, de mint hogy ki nem keresték, és Sándor Lőrinc elvévén Pálffy Katát, úgy kereste ki maga költségével és fáradtságával Sán-