Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

meg a telepesek letelepedésének előfeltételeit, zárolja a volksbundosok ingó- és ingatlan javait, s tegye szabaddá házaikat is. Isztiméren a határozatot követően 70 családot telepítettek össze, de közülük többen nem vállalták az együttélést, s a szőlőhegyen levő présházaikba költöztek. 1945. november 28-án megérkeztek az őriszentpéteri telepesek, akik érdekeik védelmére röviddel megérkezésük után Földigénylő Bizottságot hoztak létre. A december 26-án megalakított Földigénylő Bizottság elnökévé Krizsai Lajost, tagjaivá Németh Imrét, Szölke Jenőt, Horváth Kálmánt és Csík Imrét választották.

108 Egyszerre és egyidőben működött tehát az őslakosok és a betelepítettek Földigénylő Bizottsága, s ez a kettősség jelentős nézeteltérések forrásává vált. Gyakorlatilag megbénult a földosztás, holott a betelepítettek, akik Vas megyében már nem jutottak földhöz, a tavaszi munkák megkezdéséig rendezni akarták a földek kimérését, a birtoklevelek kiosztását és a telekkönyvi felmérést. A volt volksbundosoktól elkobzott ingó- és ingatlan javak leltározásakor a telepesek Földigénylő Bizottsága és a községek elöljárói között is fellángoltak az ellentétek, különösen a szőlőhegyi leltárak osztották meg a betelepülőket és az elöljárókat. A betelepítettek a szőlőhegy leltározását szorgalmazták, a január 13-ára meghirdetett leltárfelvétel eredmény nélkül zárult, de a megismételt felhívásnak sem lett eredménye. Sőt az időközben Balinkára áttelepített német családok értékeiket „elmenekítették" a présházakból. Türelmetlenek voltak a betelepítettek, hiszen nem rendelkeztek élelmiszerrel, igásállatokkal, gazdasági eszközökkel. Több alkalommal is éles vitára került sor köztük, és a községi bíró között, s az egyik vita hevében a bíró kijelentette: „... a telepesek csak egyéves bérlői... a földnek, mert még nagy változások várhatók." Sérelmezték az elöljáróság azon eljárását, hogy az elkobzott gabonából, kukoricából, takarmányféleségekből teljesítik a község beszolgáltatási kötelezettségeit, de sérelmezték a községi termelési bizottság azon állásfoglalását is, amely kitiltotta a telepeseket a legeltetési és erdőhasználati jog gyakorlásából. Súlyos vádakkal élt a telepesek Földosztó Bizottsága is, nevezetesen azzal vádolta az elöljáróságot, hogy együttműködik a volt volksbundistákkal, s semmibe veszik a bizottság munkáját. A kölcsönös vádaskodások csak azt követően csillapodtak, hogy 1946. április 20-án megalakult az isztiméri és a betelepített lakosok közös Földigénylő Bizottsága. Az őslakosok Müllner Józsefet választották a bizottság tagjává, a betelepítetteket Horváth József, Orbán Kálmán, Németh Imre, Szölke Jenő, Horváth Kálmán és Pánczél Gábor képviselte.

109 Az antifasiszta koalíció nagyhatalmainak Potsdamban megtartott konferenciája (1945. június 17—augusztus 2.) döntött a Magyarországon élő német lakosság Németországba történő áttelepítéséről. 1945 őszétől mind gyakoribbá váltak, a kor általános szóhasználata szerint a svábok kitelepítését előkészítő intézkedések. Isztiméren ennek volt következménye a német családok összeköltöztetése, s a kitelepítés előkészítésével függött össze a községi autonómia felfüggesztése is, azaz a kitelepítés befejezéséig a képviselő-testületet nem hívták egybe, a községi közigazgatás legfőbb fórumát, a képviselő-testület tevékenységét szüneteltették, illetve a testület jogkörét a móri járás főjegyzője gyakorolta. A belügyminiszter 1946. február 9-én közreadott rendeletével a móri járásban Bakonysárkány, Ba-